1896

Zalai Közlöny 1896.01.04. 1-2. oldal
CSARNOK.
Galambok története.
Hiteles adatok nyomán közli: HALÁSZ IMRE.
A Hoffmann Mór és Halis István által szerkesztett és kiadott "Zalavármegyei évkönyv a milleniumra" czímű könyvben egy szép czikk foglalkozik Galambok történetével. Nincsen benne minden elmondva, miután a nálam, a Stettner-család és a püspöki levéltár birtokában levő adatok meg többet is mondanak, mint a mennyit szerző leirt.
Én magam sem tudok mindent erre nézve megírni, mert 1000-2000 év igen nagy idő, sok számtalan esemény tanúja, melyeket a krónikások ha mind feljegyezték volna is: azokat az idő vasfoga elemésztette volna.
Galambok (Kolumbak) igen régi falu, mely már nemcsak a rómaiak, hanem a góthok, longobárdok és kelták idejében virágzó hely volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a mostani falu környékén - az új temetőben - két korbeli, különféle hamvvedreket s ékszereket találtak. A hamvvedrek - mint azt Hampel József, a n. múzeum régiségtárának őre írta - kelta és római hamvakat rejtettek magukban a Krisztus előtti századokból. Tehát itt temetőnek kellett lenni és így lakóhelynek is.
Szent István a zalavári apátságot megalapítván 1019-ben, a több községek között Kolumbak dézmáját is ajándékul adá (Lampe "Hist. ecclesiae").
A reformácziót hamar befogadta Galambok, úgyszintén Komárváros (Kómar-vára), Karos (Karossa-vára), valamint Kis-Komárom is. A Stettner-család birtokában levő kis-komáromi matricula 1624-ben kezdetett s ugyancsak a XVII-ik században már két püspök: Pathay István 1612-1629, Kanizsay Pálfy János 1629-1639-ig Kis-Komáromban székelt s később is több reform, esperes lakott ott (Egyetemes Névtár, kiadta a ref. Convent).
Közlöm ugyancsak a nevezett kiskomáromi régi matrikutából a következőket.
"Egy 1720. tett inquisitió szerint, mely a Stettner famíliánál van, Galambokon 1670. esztendőben, mire a pátensek emlékeztek, volt prédikátor ház és egy-egy fából csinált oratorium és hogy ezt a parochiális házat a kurucz világban égették el. A komárvárosiak is ezekkel tartottak együtt papot, miután 1692-ben az oda való parochiális házat a Karoli plébános elfoglalta "
"Hogy a galamboki ref. ecclesia a töröknek Magyarországon volt uralkodása alatt Mater- és népes ecclesia volt, de elpusztult, rész szerint a törököknek kiverettetésekor, rész szerint az az után következett pestisnek elhatalmazása folytán, rész szerint pedig mikor ez a Galambok egész dominiummal együtt a budai vörös barátoknak, azután a nagyszombati semináriumnak átadatott, mert annyira szorongattattak, hogy ha gyűlést tartottak, vagy imádkozni összegyűltek, vagy ha valamelyik gazda írást olvasott, azt mindjárt kiverték a faluból, sőt ha csak egy ebadtát mondott is. Ha házasodtak, máshova eskettetni nem eresztettek, ha csak át nem térének. mely miatt némelyek elbujdostak együtt, némelyek esztendeig is jegyben voltak, melyekre még most is vagynak élők. kik megemlékeznek. Az ecclesia volt a Diáshegyén, mely neve mai napig is megvagyon, a templom a mostani reformátusok temetőjében (mostani ó temető H I.), melynek fundamentumából épül a mostani parochiális konyha (régi elbontott papház H. I.), de mások is fejtenek erős téglákat kályha s tűzhely aljának. Találnak térdig érő vastagságú száraz embertetemeket, melyekről azt mondják, hogy a török karácsony éjszakai praedicatión ütött rájok, s ott mind egytől egyig a templom rakásai közé temettettek. A torony lövetett is, melynek maradványjele az a kis harang, amelynek egyik oldala valamely fáradt apró golyóbis által kiüttetett és 1807-ben meg is volt, de mint haszontalan ezen esztendőben újra öntetett.
Praedicatorjaik közül volt Paksi Ábrahám és Kanizsay N. stb. - Némely mostani galamboki famíliák akkor is voltak, mint most. Szánts, akkor Sántz (ezek már ma nincsenek H. I.) Egyed most katolikus família."
A helybeli ref. levéltárban egy megsárgult okmányon pedig ezt olvashatjuk:
"Udvari, Milej és Galamboki Protestánsoknak lnstantiájára kiküldött uraknak bé adott jelentése föl olvastatván, azokban foglalt okokra nézve Udvariaknak ugyan, és Galambokiaknak a Praedicatornak bé hozása megengedtetett, Milejben pedig az Oskolának bé helyeztetése hasonlóképpen nem tiltatván, a plébánia fundusi, harangok és most elhányatott régi templom kő falaik téglái visszaadása (ha pedig ez nem lehetne, a Harangoknak közös haszonvétele) eránt tett kérésektől az új Törvények 26-ik ágozatytyához képest elmozdíttattak. Kiadatott Forintos Gábor feő Notárius által mpr."
Egy másikon pedig ez áll:
"A Galambokiak könyörgő levelére kiküldetett Deputatio Jelentésére, a Tettes Ns. Vrgye a most mult Aug. hónapnak 17-ik napján kezdődött s folyvást tartatódott közgyülekezetében az végeztetett, hogy az Instans Galamboki közönség, az Isteni tisztelet gyakorlását szabadon beviheti. Sig. Zalaegerszeg 3-a Septembr. 1791 Horváth Ádám T. N. Zala vármegyei Tábla Bíró mp."
A galamboki régi ref. lelkészek közül be vannak még jegyezve a régi matriculába:
Sélley András 1634. - Inkére ment.
Lévay Márton 1656 - 1650 Kis-Komáromba ment papnak.
Tatay János 1650-ben komárvárosi pap volt, 1660-ban jött Galambokra, 1664-ben Nagy-Bajomba vitetett el.
A mostani kis-komáromi r. kath. plébánia templom a XVII-ik században ref. püspökök temploma volt. (Lásd : Egyházkerületi levéltár Pápán).
Még több apró cseprő adat van kezeim között, mindegyik igen érdekes, de ha össze akarnám mind gyűjteni, kötetekre menne az.
Ezelőtt mintegy négy évvel megírtam a galamboki ref. egyház rövid történetét, mely a "Dunántuli Protestáns Lap"-ban jelent meg a felolvastatott a galamboki ref. egyház újjáalakulásának 100 éves jubileumán 1891. nov. 8-án. Ez alkalomból sok régi szulos levelet, könyveket kellett átnéznem és sok helyről adatot gyűjtenem, melyek nemcsak egyházamra, de községünk történetére is gyújtanak némi világosságot.

Zalai Közlöny 1896.01.25. 1. oldal
Dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter.
A Nagy-Kanizsán legközelebb megjelent zalavármegyei évkönyvben, melyet a milleniumra Halis István és Hoffmann Mór szerkesztettek, Dr. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi minister rövid életrajza is közöltetett, melyben meg van említve, hogy Dr. Wlassics Gyula első irodalmi működését a Bátorfi Lajos által szerkesztett akkori "Zala-Somogyi Közlöny"-ben kezdte.
Az akkori "Zala-Somogyi Közlöny folytatása a "Zalai Közlöny" és ezt most is Bátorfi Lajos szerkeszti.
Ezen jogczímen érzem magamat feljogosítva arra. hogy Dr. Wlassics Gyula, megyénk nagy szülöttének az életrajzát nagyobb terjedelemben és kimerítőbb részletességgel, mint amilyenben a Halis és Hoffmann által szerkesztett milleninmi évkönyvben megjelent, a "Zalai Közlöny"-ben közöljem.
Czélom az. hogy ezzel a most már nagy államférfiúvá kimagasult jeles hazánkfia életrajzához, melyet idővel országos tekintélyű hivatottabb toll fog a jellemző méltatásokra is kiterjeszkedve megírni, megbízható adatokat szolgáltattak főkép abból a korból, a midőn még a mostani államférfiú nem volt a közpálya munkása és tevékenysége nem állott a nyilvános élet ellenőrző figyelme alatt.
Az 1894. év végén a Wekerle-kabinet visszalépett s beállt a kormányválság.
Ez a kormányválság specziális jellegű volt.
Lefolyásában teljesen elütött az eddig átélt kormányválságok rendszerinti sablonjától.
A Wekerle-kormány még az ellenzéknél is népszerű kormány volt. s mikor lemondásának híre terjedt, dicsőségének zenitjén állott. Természetes tehát, hogy ily körülmények között a bukás hírére végehossza nem volt a találgatásoknak.
Miért mond le? Mikor mondott le? Ki lesz utóda? Khuen Héderváry? Széll? Bánffy? Vagy senki?
Hátha megmarad?
Hiszen nem járta le magát...
Es ez a bizonytalanság tartott hosszú időn át.
Nem akart véget érni.
A kombinatiók tarkasága, a megoldás folyton húzódó lassúsága, a hosszú várakozás bizonytalansága egész izgatottá, sót lázassá tette a kedélyeket. Később már ránehezedett a látókörre és nyomottá tette a köz- és politikai élet levegőjét.
Küszöbön volt az újév, midőn a szokásos hivatalos üdvözlő beszédeket a kormánynak, a ház elnökének, az uralkodó párt választott szónokai elmondják.
A kormánypárt Dr. Wlassics Gyulát kérte fel arra. hogy a ház akkori elnöke, báró Bánffy Dezső előtt, a párt politikai irányú érzelmeit üdvözlő beszédben tolmácsolja.
A Wekerle-kabinet már akkor politikailag nem létezett. A kormányelnöki szokásos üdvözlő beszéd, melyet korábbi megállapodás szerint Darányi Ignácznak kellett volna elmondani, e miatt elmaradt, tehát a politikai élet egész súlya és jelentősége Wlassics Gyula újévi beszédéré irányult, mely iránt a még folyton tartó interregnum megoldásának izgalmai csak fokozták az érdekelt körök figyelmét.
Az elhangzott újévi beszéd politikai eredménnyé vált. A Lajtán innen és túl az illetékes körökben feltűnést keltett. A sajtó rokonszenves hangon commentálta. Napokon át foglalkozott vele és Dr. Wlassics Gyula újévi beszédének jelentékeny része van a kormányválság megoldásában.
Még akkor senki sem tudta, mit rejt a jövő. Még akkor nem sejtette senki - a közvetlen érdekelt maga sem - hogy Dr. Wlassics Gyula a báró Bánffy kabinetjében fogja Magyarország egyházi és közművelődési ügyét kormányozni. Újév után 14 nap múlva a kormányválság befejeztetett.
1895. évi január 14-én a Bánffy-kabinet megalakult s abban a vallás- és közoktatásügyi tárczát Dr. Wlassics Gyula vette át.
A kabinetben egyik miniszteri tárcza átvétele sem volt olyan váratlan, mint a vallás- és közoktatási tárczáé.
Nem az lepte meg a magyar társadalmat és szélesebb körű politikai világot, hogy Dr. Wlassics Gyula minister lett mert hiszen a tudományos világban Európa-szerte ismert és tekintélyes neve volt. A büntető jog, az anyagi és alaki jogalkotás téren a jeles codificztort, a világos főt, a tiszta gondolkozást és rendkívüli munkaerőt mindenki ismerte benne. A parlamenti életben is olyan elismert tekintélyes és rokonszenves egyéniség volt már akkor, hogy mindenki látta benne a jövő emberét, így nem is tűnhetett fel, hogy tárczát vállalt, hanem az lepte meg az embereket. hogy nem azt a tárczát vette át, amelyre őt a közvélemény nyíltan és hallgatag praedestinálta. vagyis hogy világosabban szólva, nem Szilágyi Dezsőt követte a ministeri székben, hanem hogy vallás- és közoktatásügyi miniszter lett.
A közfelfogás a cultus és közoktatásügy kormányzásában olyan külön álló functiót képzel, amelyhez a jogásznak nincsen semmi köze. Azt hiszi, hogy a vallás- és közoktatásügy csupán a bölcsészek vagy encyclopádisták szakmája. Vallás- és közoktatásügyi miniszter eddig ex asse jogász, boldogult Pauler Tivadaron kívül nem is volt, mintha a jogász az igazságügy-miniszteri, vagy belügyminiszteri tárczákon kívül, más miniszteri tárczákra nem is volna competens. Hisz láttuk a közelmúltban Baross Gábornál, hogy a volt hajdani szolgabíró miniszter korában alkalmazott közlekedési politikájával bámulatba ejtette az egész Európa összes szaktudósait. Dr. Wlassics Gyula szakmája és tárczája között pedig ennél sokkal közelebbi az összefüggés, mert ő egyetemi tanár volt. mégis meglepetést okozott a vallás- és közoktatásügyi ministersége.
Ezt nem tudta a közvélemény megmagyarázni. Ebbe nem akartak az emberek belenyugodni s újra kombináltak.
Azt mondák, hogy hiszen ez úgy is csak átmeneti ministerium. A fusió a nemzeti párttal úgy is küszöbön van. Majd a fuzionális ministeriumban Wlassics átveszi az igazságügyi tárczát. Az az ő ressortja. Az felel meg az ő egyéni hajlamának. Működése, nyilvános élete, lelki világa azzal van identificálva.
Mit is csinálna egy minden izében kiváló jogtudós a vallás- s közoktatásügyi tárczával?
A következő események erre a kérdésre is csakhamar meghozták a senki által nem várt feleletet.
A felelet meglepő volt.
A meglepetés főképp abból állott, hogy azt abban az alak- és tartalomban senki sem várta.
(Folyt. köv.)

Zalai Közlöny 1896.02.15. 3. oldal
Hazafias adomány. Halis István és Hoffman Mór által szerkesztett zalavármegyei millenniumi évkönyvre Keszthely város intelligens közönsége 40 frt segélyösszeget adott. A szép tett önmagát dicséri s utánzásra méltó hazafias cselekmény.

Zalai Közlöny 1896.03.21. 3. oldal
Tisztújítás. A folyó hó 17-én Csertán Károly alispán elnöklete alatt megejtett tisztújító közgyűlésen a városi hivatalokat választás útján a kővetkező tisztviselőkkel töltötték be: Polgármester Vécsey Zsigmond, tanácsos árvaszéki előadó Halis István, közigazgatási előadó tanácsos Nagy Dezső, (új) kültanácsosok Thomka Endre, Csóka Sándor, öreg Faics József, Varga Ferencz, id. Hegedűs György, Szedlmajer Ferencz. Pénztárnok Veisz Henrik, számvevő Juhász György, adó ellenőr Neu Albert, könyvvivő Lilik Ágoston, adótiszt Csányi János, mérnök Plosszer Ignácz, közgyám Vágner Károly, árvatári ellenőr Hardy Gyula, segédgyám Varga István, szállás biztos Sterbeczky Ferencz, ügyész, dr. Benczik Ferencz, aljegyző ifj. Ats József, levéltárnok Halvax Gyula, alkapitány Bay György, Farkas Ferencz. Írnokok Horváth István, Juk István, erdőtiszt Fridl Jenő, kézbesítő Ungár Gáspár.

Zalai Közlöny 1896.04.04. 3. oldal
A milleniumi kiállításon két iparosunk vesz részt: Halvax Frigyes kalapos és Spanits Bál szürszabó tárgyaik az ipartestület helyiségeiben voltak kiállítva s azokat Vécsey Zsigmond polgármester, Lengyel Lajos főjegyző. Halis István tanácsos, Hlatkó János és Miltényi Sándor szakbizottsági tagok meg is tekintették s általában dicsérettel nyilatkoztak szépségük és jóságuk érdemében.

Zalai Közlöny 1896.04.18. 2. oldal
Horváth Laczit, - ki e hónap végén Budapestre viszi jól szervezett bandáját, hol a kiállítás ideje alatt a Balatoni csárdában fogja húzni búbánatot altató gyönyörű nótáit, - a múlt héten bezárták a városházánál. A dolog ott veszi kezdetét, hogy Markó Miklós budapesti hírlapíró kiad egy "magyar czigányzenészek albuma" czímű díszmunkát, melyben Laczi és bandája is megörökíttetni fognak "írásban és képben." A képeket e hó 9. napjára Mathea Károly megcsinálta, a szövegnek megírására pedig Halis István városi tanácsos urat kérte meg Laczi. E napon városi közgyűlés volt, de sürgős levén a dolog, a tanácsos úr gyűlés utánra rendelte Laczit az életrajzi adatok közlése végeit. A közgyűlés lefolyását a karzatról keleti nyugalommal nézte Laczi. Mikor a gyűlésnek már negyedóra óta vége volt és mindenki eltávozott a városházáról: a tanácsos úr, - feltűnőnek találván a késedelmezést, - Laczit keresni a karzati ajtóhoz megy. Lépései zajára pokoli dörömbölés hallatszik a bezárt ajtón és sokféle va(?) hang szenteket emlegetve kér kibocsátást. A házmester t. i. a közgyűlés után bezárt vagy hat darab késedelmező polgártársat s köztük a hindu sztrapák ivadékát, Laczit is. Mikor azután kinyitották az ajtót, Laczi, - elmondván babérokat és aranyakat gyűjtő életét, - a tanácsos úr asztalára honorárium gyanánt letesz egy gyönyörű óriás-szivart, melyet évekkel előbb még Don Carlos spanyol trónkövetelőtől kapott mikor veneziai palotájában fülébe húzta a gyújtó magyar nótákat, és amikor még Cubában a lázadók nem pusztították ki az illatos dohányokat. A fejedelmi szivarnak méltó elpipálása a milleniumi ünnepélyen fog eszközöltetni, s bizonyára az ünnepély fénypontját képezendi.

Zalai Közlöny 1896.04.25. 2. oldal
Helyi milleniumi ünnepélyek rendezésével a képviselő testület következő tagjai bízattak meg: Eperjessy Sándor, Plihál Ferencz, Tóth László, Mikoss Géza, Scherz Richárd, dr. Rothschild Jakab, Ebenspanger Leó. Unger Ullmann Elek, Bettlheim Győző, Szommer Náthán, Sümegi Kálmán, dr. Lőke Emil, dr. Pachinger Alajos, Nith Norbert, dr. Plihál Victor, Eperjessy Gábor, Faics Lajos, Kovács Károly, Szedlmayer László, fju Hegedüs László, dr. Neusiedler Antal, Jákóbi Fülöp, Bún Samu, Keller Ignácz, Reinics Lajos, Lengyel Lajos, Halis István, Nagy Dezső, Knortzer György és Sebestény Lajos. Ezen bizottság a társadalom kebeléből még 10 tagot választ maga mellé, úgy. hogy a rendezőbizottság 40 tagból fog állani.

Zalai Közlöny 1896.08.01. 4. oldal
777/96/a.
Árverési hirdetés.
Kiskorú Bognár László tulajdonát képező nagykanizsai 4318. számú tjkönyvben 4777/b. hrsz. alatt felvett Sipadombi dűlőben fekvő szántóföld és rétnek 1/3-ad része nyilvános árverésen 1896. évi szeptember 19-ik napján délelőtt 10 órakor Nagy-Kanizsa város árvaszékének hivatalos helyiségében gyámhatósági jóváhagyás fentartása mellett eladatik.
Kikiáltási ár 33 frt 34 kr.
Az árverési feltételek az árvaszéknél megtekinthetők a hivatalos órák alatt.
Halis István,
árvaszéki ülnök.

Zalai Közlöny 1896.09.19. 4. oldal
756 á. 96.
Árverési hirdetmény.
Néhai Horváth Potrébec József hagyatékát képező a nagykanizsai 4597. számú tjkvben 7634 hrsz. alatt felvett ingatlan, és a rajta épült 157 népsorszámú ház nyilvános árverésen 1896 szept. 24. napján délelőtt 10 órakor Nagy-Kanizsa város árvaszékének hivatalos helyiségében gyámhatósági jóváhagyás fentartása mellett eladatik.
Kikiáltási ár 750 forint.
Árverési feltételek az árvsszéknél a hivatalos órák alatt megtekinthetők.
HALIS ISTVÁN
árvaszéki ülnök.