Ahol hátralék nincs. Ez az egész országban egyetlen hivatal a mi városi árvaszékünk, hol a múlt évben 2700 ügydarab mind egy szálig elintéztetett. Örömmel jegyezzük fel ez igazán bámulatos eredményt, s csodálatunk fokozódik ha meggondoljuk, hogy e hivatalt Halis István látja el, ki nemcsak hivatali kötelességeinek tesz kiválóan mindenkor eleget, hanem amellett nyomós irodalmi tevékenységet is fejt ki, sőt a - bagatell bíróságot is ellátja.
Városunk küldöttsége Budapesten. Vécsey Zsigmond polgármester vezetése alatt küldöttség jár hétfőn Budapesten Wlassich Gyula és b. Dániel Ernő minisztereknél. A küldöttség tagjai voltak: Bogenrieder József, Ebenspanger Lipót, Guttmann Vilmos, Grünhut Henrik, Halis István, Hertelendy Béla, Knortzer György, Nagy Dezső, Plihál Viktor, Stirling Sándor, Tripammer Rezső, Wágner Károly, Unger-Ullmann Elek(?) képviselők. A küldöttség először Wlassich miniszternél tisztelgett kérve őt, hogy az eddig szokásos segélyt adja meg ezután is népiskoláinknak és az ipariskolának és államosítás esetén fogadja el a város ajánlatát. A miniszter megígérte, hogy az ügyet tanulmányozni fogja. Ezután szóba került a felsőtemplom ügye. Erre vonatkozólag a miniszter megígérte, hogy a vallásalapból fog bizonyos Összeggel hozzájárulni az építéshez, de oly kikötéssel, hogy tisztességesen, szépen és csinosan legyen építve.
Még aznap tisztelgett a küldöttség b. Dániel Ernő kereskedelmi miniszternél a regede-gyékényesi vasút kiépítése tárgyában. Ez ügyben az intézkedés azonban első sorban az engedményeseket illeti. Továbbá kérte a küldöttség, hogy a budapest-fiumei telefonhálózat kiépítésénél városunkat is vegyék figyelembe, amit a miniszter meg is ígért. Ugyanez ügyekben járt másnap a küldöttség Vörös és Szalai államtitkároknál is.
Felső templom.
- A katolikusok nagy gyűlése. -
Igen sokan jelentek meg városunk katolikusai közül a f. hó 12-ére összehívott nagy gyűlésen. Képviselve volt ott a társadalom minden osztálya, az intelligencia épp úgy, mint az iparos és polgári elem. A városi tanács részéről Deák Péter főkapitány jelent meg. Az elnöki széket Mikos Géza és dr. Pachinger Alajos foglalták el.
Az ülést Mikos Géza nyitotta meg lelkes beszéddel üdvözölve a nagyszámú megjelenteket. A jegyzőkönyv vezetésére dr. Kiss Ernőt, hitelesítésére pedig Miltényi Sándort és Halvax Frigyest kéri meg.
A gyűlés tárgyára térve át ismerteti a mozgalom megindulását. Az 1897. márc. 21-én tartott nagy gyűlés megbízása szerint a gyűjtő-bizottság fáradhatatlanul azon volt, hogy minél több pénzt gyűjtsön a templom építésére. Azonkívül küldöttségileg fölkereste megyés püspökünket, ki 15000 frtot adott. Kérvényt nyújtott be a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, ki nagyobb adományt helyezett kilátásba a vallásalapból. Ismerteti, hogy Zichy Aladár gróf, kerületünk orsz. képviselője egy műépítő tanárt már megbízott a tervek elkészítésével, s ő maga is nagyobb összeggel fog az építéshez hozzájárulni. Mindezek kapcsán indítványozza, hogy a nagy gyűlés vegye tudomásul elnöki bejelentéseit, s fejezzen ki jegyzőkönyvi köszönetet mind a bizottságnak, mind pedig azoknak, kik a szent cél előmozdításához erkölcsi és anyagi támogatásukkal hozzájárultak. A nagy gyűlés ezenfelül leghálásabb köszönetét fejezte ki nagym. báró Hornig Károly megyés püspök úrnak nagylelkű adományáért és Zichy Aladár grófnak tevékeny működéséért.
Ezután következett az építő bizottságok megalakítása. - Hertelendy Béla ismerteti a szabályzat-tervezetet, melyet a gyűlés néhány kisebb módosítás után elfogadott és ennek értelmében megválasztotta az elnökséget és a tisztikart. Elnökök lettek: Mikos Géza, Hertelendy Béla, dr. Pachinger Alajos és Wéber Vince; pénztáros lett Eperjesy Gábor, ellenőr dr. Tuboly Gyula, jegyzők Halis István, dr. Kiss Ernő, Szalay Sándor. Az építő nagybizottságba 200 tagot választottak, a szűkebb bizottság tagjaivá lettek az elnökön kivül Eperjesy Sándor, Plihál Ferenc, dr. Tuboly Gyula, Sebestény Lajos, dr. Szekeres József, Ploszszer Ignác és Geiszler Antal, kikhez négy tagot még a városi közgyűlés fog kiküldeni.
Mikos Géza erre köszönetét fejezte ki a nagygyűlésnek, dr. Pachinger Alajos pedig a nagygyűlés köszönetét tolmácsolta Mikos Gézának úgy az ülés vezetéséért, mint azon páratlan fáradozásért is, melyet eddig a felső templom érdekében kifejtett.
Az irodalmi és művészeti kör közgyűlése.
E hó 19-én vasárnap délután négy órakor a tagok nagy száma jelenlétében tartotta meg a nagy-kanizsai irodalmi és művészeti kör évi rendes közgyűlését. Vécsey Zsigmond elnök elfoglalván helyét, az ülést megnyitja és különösen hangsúlyozza, hogy éppen az irodalmi és művészeti kör az, a mely a város lakosságában az idealizmust némiképp ébren tartja és ezen idealizmus az, mely a körnek mindenkor erőt és kitartást ad, hogy felvállalt kötelességeinek híven meg felelhessen. Fokozottabb mértékben kell anyagiasan gondolkodó lakosságunk lelkét az idealizmusra fogékonyabbá tenni, mert csak így fog sikerülni e város társadalmából nagy egészet alkotni. - Megköszöni ezután a tagok szíves jelenlétét és átadja a szót dr. Rosenberg Mór köri titkárnak, kinek szépen és élvezhetőén megírt jelentését, melyet minduntalan félbeszakított a közgyűlés riadó tetszése, alább egész terjedelmében közöljük:
Mélyen tisztelt Közgyűlés!
Ha az irodalmi és művészeti kör imént lefolyt évének történetét lapozzuk, mint első esemény mely azonban fontosságra nézve is első helyen áll, azon felolvasási ciklus ötlik szemünkbe, mellyel nemcsak a kör hanem - mondhatnók - a város téli szezonja kedvezően indult meg és melyben Nagy-Kanizsa társadalmának egynéhány kiváló férfia, szórakoztatva és oktatva, gyönyörködtetve és művelve vitt bennünket a napi gondok és fáradalmak zsibbasztó légköréből az irodalom, művészet és tudomány derűs világába. Lélekemelően hatott azon körülmény is, hogy az elért anyagi eredménnyel hozzájárultunk ahhoz, hogy a város kath. hívői majdan díszes és az ájtatosságot növelő templomban hirdessék az Úr dicsőségét.
És e helyütt lehetetlen meg nem emlékeznünk dr. Kiss Ernőről, az irodalmi szakosztály lángbuzgalmú elnökéről, ki a felolvasások rendezését egymagára vállalta és e körül kifejtett lankadatlan fáradozásával és körültekintő gondosságával a kör méltó elismerését vívta ki magának.
De mély köszönetet kell szavaznunk a tudós felolvasóknak is, akik ismereteik tárházát nekünk megnyitották, továbbá városunk azon műkedvelőinek, kik az üdvös ügy tudatában a legnagyobb készséggel bocsátották erejöket és tehetségeiket a kör céljainak szolgálatába.
A felolvasások nagy sikere megmutatta, hogy mily hathatós eszközét képezik a művelődésnek és a kör által jövőben is rendezendő felolvasások bizonyára hozzá fognak járulni ahhoz, hogy fogékony közönségünkben nagyobb mértékben művészi lelkesedést és érzést keltsünk, a szép, jó és nemes eszmék magvait elhintsük és társadalmunk közszellemét javítsuk, irányítsuk.
A társadalmi együttérzés növelése volt az igazgatótanács múlt évi december 3-án hozott határozatának rugója.
Az igazgatótanács ugyanis tudatában annak, hogy a társas élet magasabb színvonalra emelését nagyban előmozdítaná, ha módját ejtenők, hogy a város társadalmának színe-java együttes megjelenése által minél gyakrabban tükröztesse vissza a társadalom egységét, - azon eszmét pendítette meg, hogy a kör - mintegy - foglalja le magának Sylvester napját, mely e célra legalkalmasabbnak mutatkozik; és odahatván, hogy a város egyletei e napon a szokásos estély rendezésétől elálljanak, igyekezzék változatos és művészi nívón álló műsorral városunk lelkes közönségét egy táborba gyűjteni.
És minthogy nincs kétség az iránt, hogy úgy a "Zalai Közlöny", - mint a "Zala" felelős szerkesztői, kik mindketten az igazgatótanácsnak oszlopos tagjai, kellő időben lapjuk hasábjain ez üdvös tervet köztudattá fogják érlelni, városunk egyletei pedig a kivitel elé akadályt nem fognak gördíteni, azon kellemes várakozásban ringatjuk magunkat, hogy városunk közönsége a körnek Szilvester-estélyén nemcsak szükségből fogja az együvé tartozás erényét gyakorolni, hanem társadalmunk különböző rétegei a széttagoltság elkerülésével, felfogva és átérezve az egyesülés eszméjét, egymáshoz fognak közeledni és simulni.
Városunk szociális viszonyainak egészséges fejlődésére üdvösen hatott azon körülmény, mely szerint a kör a nagykanizsai munkás-képző egylet azon kérelmét teljesítette, hogy daloskörünk nevezett egylet 1897. évi december 26-án megtartott hangversenyén közreműködjék.
Az ének, mely ezen alkalommal a daloskör ajkairól elhangzott, a barátság, a testvériség igéjét hirdette; városunk nemesen törekvő iparos ifjúságát a dal szárnyain az intelligenciához felemelte; meggyőzte a munkást, hogy vannak barátai, hogy az elválasztás, mely közte és a többi osztályok között mutatkozik, nem szükségszerű, hisz végre is a társadalom érdeke csak egy lehet, mert az egész társadalmi szervezet az egyetemlegesség, a kölcsönhatás elvein alapszik.
Az igazgatótanács múlt évi december 21-én tartott ülésében a művészeti szakosztály megüresedett elnöki állására egyhangúlag Szalay Lajost választotta meg, ki már eddig is fiatal tűzzel és hévvel, buzdítva és lelkesítve tevékeny részt vett a szakosztály, különösen a daloskör működésében.
Még mindnyájunknak élénk emlékezetében van a körnek húshagyó-keddi estélye, melyet a művészeti szakosztály rendezett. A daloskör ekkor is megfelelt azon műértő közönség nem kismérvű várakozásának, mely fiatal, de már fényes eredményeket elért daloskörünk működését nagy rokonszenvére méltatta.
A tökéllyel előadott énekszámok nagy tetszést arattak és különösen a nagy vervvel(?) előadott tréfás dalok, melyeket zúgó taps kisért, élénkítették a farsangi víg kedélyhangulatot, de másrészt a karnevál haldoklása által okozott fájó érzésünket tetézve, vigadva sírt a magyar.
Az estélynek anyagi eredménye is volt.
Ezen évre esett március 15-ének, a szabadság e dicső napjának 50-ik évfordulója, mely eseményt országszerte nagy kegyelettel ünnepeltek meg. Mi sem természetesebb tehát, hogy az irodalmi és művészeti kör, mely egyik kimagasló céljául azt tűzte ki, hogy nagy idők emlékének felújítása által a nemzeti érzelmeket ébren tartsa, erősítse, - nem hiányozhatott az ünneplők sorából.
Az ünnepségen, melyen közreműködött Szalkay Lajos színtársulatának két tehetséges tagja, daloskörünk hazafias dalokkal szította a nagyszámú közönség lelkesedésének tüzét; az ünnepségnek fénypontját azonban Szalay Sándor nagyszabású beszéde képezte, melyen a szabadság hatalmas akkordjai mellett végig vonult azon "apostoli hang," mellyel Szalay Sándor máshelyütt egyik felolvasónkat jellemezte, mondván, hogy "az önzetlenségnek, a mindeneket egyesítő szeretetnek egyszerű, de Istenhez emelő igéivel szárnyalt fel az emberi tökéletesedés legragyogóbb régióiba és emelte, vitte, ragadta magával a hallgatóságot."
Az irodalmi és művészeti kör anyagilag is előmozdította az eléje tűzött célokat.
Tekintettel ugyanis a vidéki színészet kulturális jelentőségére, mely hivatása magaslatán a nép oktatója és művelője, az igazgatótanács Szalkay Lajos színtársulatának azon alkalomból hogy március 15-én díszelőadást tartott, 100 koronát adományozott.
Ezenkívül a kör a kegyelet adóját rótta le, midőn néhai Bátorfy Lajosnak az igazgatótanács buzgó tagjának síremlékére 50 koronát szavazott meg.
Szomorú kötelességet teljesítek, midőn beszámolni vagyok kénytelen arról, hogy Csolosz Jenő, a daloskör lelke, elfoglaltsága miatt karmesteri állásáról lemondott.
Hogy körünk mily számottevő tagja volt ő, arról tanúskodik a tetteknek ragyogó sora, melyek fényt vetnek a kör életére.
Hisz tudjuk, hogy Csolosz Jenő, ki zenei tudását és tehetségét, fáradságot nem ismerő buzgalommal és szorgalommal beleplántálta dalosaiba és beléjük ambíciót, hevet öntött, hányszor vezette vezénylő pálcájával diadalról-diadalra lelkes táborát és hányszor vivta ki magának és vele a daloskörnek a hálás közönség tomboló tetszés zaját?!
Lemondása felett érzett fájdalmunkat enyhíti azon tudat, hogy mint közkatona tehetségének egész erejét továbbra is a daloskörnek fogja szentelni.
A daloskört szeptember hó 1-ig Sauermann Mihály, az igazgatótanács szorgalmas tagja lesz szíves vezetni, amikor is dr. Perényi József, buzgó tagtársunk fog a daloskör élére állani; akiknek vezetése mellett a daloskör, mely mindeddig oly busásan vette ki részét a kör működéséből, bizonyára továbbra is hű marad művészi tradícióihoz.
És erre annyival is inkább fog mód nyílni, mert az igazgatótanács május 31-én tartott ülésében zeneiskola létesítésének eszméjét vetette fel és elhatározta, miszerint azon lesz, hogy az ige testté váljék.
Az igazgatótanács tudatában van annak, hogy nehéz fába vágta fejszéjét, de ismerve városunk műértő közönségét, bízik abban, hogy az segéd kezet fog nyújtani a netán felmerülő akadályok leküzdésében és hogy vele karöltve azok is, kik zenetanítással foglalkoznak támogatni fogják törekvéseinket már csak azért is, mert ezzel korántsem akarjuk őket keresetükben gátolni, hanem ellenkezőleg azon cél lebeg szemeink előtt, hogy a zeneiskola érvényesülésükre nagyobb tért nyisson.
Hisszük és reméljük tehát, hogy az alakítandó iskola nem a távol jövő zenéje és hogy a most szétforgácsolt szociális(?) erők, melyek nálunk bőven bugyognak, ott közös forrásban egyesülve, a művészet iránti szeretet ápolásának és fejlesztésének hatalmas eszközét fogják képezni.
Múlt évi jelentésemben volt szerencsém hangsúlyozni, hogy szeretve szeretett elnökünk, Vécsey Zsigmond, kinek elnöki működését az Ő polgármesteri működése oly Üdvösen egészíti ki és a ki e kettős minőségben a békés, közszellem által vezérelt együttlétnek és együttérzésnek útját oly sikerrel egyengeti, - azon férfiú, kinek bölcs és tapintatos vezetése nélkül a kört elképzelnünk is alig lehet.
A mily fájdalmasan érintett tehát bennünket a kör titkárához f. évi február 16-án intézett levele, melyben utalva sokoldalúan igénybe vett tevékenységére elnöki állásáról lemond, épp oly őszintén nyilvánuló örömöt okozott bennünk az, hogy midőn az igazgatótanács élén dr. Kiss Ernő ékes szavakkal feltárta előtte hogy az ő távozása a kör fennállására végzetessé válhatnék, nem habozott lemondását visszavonni.
Kövessük tehát e nemes példát, sorakozzunk a vasmarokkal tartott zászló alá és lankadatlan munkássággal igyekezünk a kitűzött célhoz híven azon elemeket, melyek a tettre képes társadalmat alakítják, és melyek nálunk, noha egymásra szorulnak, széjjel szórva hevernek összehozni, együttartani és összeforrasztani hogy majdan vezérszerepre hivatottan körünk a városban irodalmi, művészeti és társadalmi nagyhatalom legyen.
A titkári jelentés után a számvizsgáló bizottság számadása kerülvén felolvasásra, a közgyűlés azt is egyhangúlag elfogadta és a felmentvényt megadta. A tisztikar és igazgató tanács választása következett ezután. Vécsey Zsigmond tiszttársaival együtt leköszönvén hivataláról, hálásan emlékezik meg a beléje és tiszttársaiba helyezett bizalomról. - Ezután felkéri Plihál Ferenc kir. közjegyzőt a választás vezetésére, - bizalmi férfiaknak pedig Oszterhuber László. Eperjesy Gábor, Somosi Vilmos és Grünhut Henriket. A választások eredménye a következő:
Megválalasztatnak(?) egyhangúlag: elnök: Vécsey Zsigmond, alelnökök: Dr. Kiss Ernő, Szalay Lajos, ügyész: Dr. Schwarz Adolf, pénztáros: Mágics Ferenc, titkár: Dr. Rosenberg Mór, segédtitkár: Gürtler Ferenc. Az igazgató tanács tagjaivá: Böhm Emil, Bun Samu, Csolosz Jenő, Deák Péter, Ebenspanger Leó, Dr. Fried Ödön, Fischer Jenő, Grünhut Henrik, Halis István, Hoffmann Mór, Kalcsok Leó, Kartschmaroff Leó, Kárpáti Manó, Lendvai Samu, Linzer Béla, dr. Löke Emil, dr. Neumann Ede, Nith Norbert, dr. Ollop Mór. dr. Orosdy Lajos, Oszterhuber László, dr. Pachinger Alajos, dr. Perényi József, Rosenfeld Lajos, Sauermann Mihály, ifjú Singer Samu, Sommer Nátán, Szalay Sándor, dr. Villányi Henrik, Viosz Ferenc.
A tárgysorozat utolsó pontja volt dr. Kiss Ernő alelnök indítványa az iránt, hogy "dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő nagyméltósága, az irodalmi és művészeti kör dísztagjává választassék." - Az a rövid, érvekben, eszmékben és gondolatokban gazdag beszéde, mellyel indítványát támogatta, nagy és mély hatást idézett elő és a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel emelte határozattá e szép indítványt. Az éljenzések csillapodtával Vécsey elnök kimondja a határozatot azzal, hogy a díszoklevelet a megválasztott dísztagnak, majd alkalmi küldöttség fogja átadni.
A közgyűlés az elnök éltetésével végződött.
Beszámoló.
- A "Zalai Közlöny" számára írta: -
FARKASS KÁROLY.
Fényes fogatok, bandérium, nagyképűsködő beszédek mellőzésével tartok én, a karácsonyi szent ünnepek alkalmával, a "Zalai Közlöny" t. olvasóinak beszámolót.
Az ám, de tudják, hogy én nem vagyok orsz. képviselő! Persze, hogy tudják! De azt, hogy miért nem vagyok, ezt nem tudják. Nem is tudhatják, mert tessék elhinni - én is tudnék: hallgatni, felháborodni, igent, nemet mondani, ballerinákat nézni, lármázni, esetleg ütlegelni is, és mégse vagyok képviselő. Azaz pardon! saját énnemnek, sőt többet mondok - feleségemnek is képviselője vagyok, tehát - mint ilyen dupla képviselő tarthatok Önöknek, t. olvasóim - beszámolót; ha, ha, ha - ördög adta sok ha - ha meghallgatják, azaz elolvassák!?
Hideg éjszaki szél hordja a szitáló hópelyheket, olyan komisz idő van, hogy az ember a száz éves naptár megsárgult, molyette leveleit is szívesen olvassa; csakhogy a szoba barátságos kandallója mellett meghúzhassa magát. - Eszi az ember ilyenkor a betűket, mint a hidegtől, éhségtől felborzadt madárka, a véletlenségből kidobott morzsákat.
És míg Önök t. olvasóim! a száz éves komáromi naptár megsárgult, molyette leveleit forgatják; addig én író-asztalomhoz ülök, hol igazi költői rendetlenségben hevernek, szétszórva a diribdarab papír szeletek, amiket először is összeszedek, hogy rájok az Önök számára, a nemsokára haldokló évről beszámolót írjak.
...Hideg szobám, nem fűtenek nekem, azaz hogy nincsen a szobámban kályha! Tintám is majd hogy be nem fagyott. Süvölt a hideg éjszaki szél, s megrázza ablakomat és én csendesen hallgatom, hallgatom.
Előttem van a "Zalai Közlöny" egy egész évfolyama, vagy 51 drb újság, az 52-ik pedig itt fekszik Önök előtt is t. olvasóim! - Ne sajnálják fáradtságukat nézzék keresztül?!
...Mikor a mi kedves lapunk 1861-ben kirepült a sajtó alul, akkor tájt szívesen fogadta Zalavármegye olvasni szerető közönsége, hisz egyedüli lapja volt Zalavármegyének. Harminchét év pedig egy vidéki (megyei) lapnál elég garantia arra, hogy azt - az olvasni szerető közönség pártolja. Pártolja pedig azért is, mert ha a legutóbbi évfolyam közleményeit, egy csomóba - adjuk, bizonyára oly változatosság áll előttünk, mely előtt kalapot kell emelnünk.
Az elmúlt évben a lap homlokán 155 vezér, irány, társadalmi cikk látott napvilágot; a vonal alatt pedig - az úgynevezett "tárcá"-ban 14 verset és 62 elbeszélő leíró, ismertető, mulattató közleménnyel kedveskedett a következő szerzőktől: Albisy Katalin, Burkuss Báró, Dura Máthé, dr. B H., dr. Perényi József, Eclaire, Farkass Károly, Halász Margit, Haller Jenő, Halis István, Hazai Hugó, Herceg Ferenc, Ida, Kabos Jenő, Kusfi(?) Zsigmond M-r B-g., Oné: Kunfi Olga, Selmecy Imre, S. Szeréna, Sziniszter, Trituma Uvária, Villányi Henrik, Xilef, Zarándi K. Károlyné, Zelei Győző, Z. Zs. Amilyen változatos e névsor, épp olyan változatos volt a tárcarovatunk.
Ami pedig a "Zalai Közlöny" hírrovatát illeti, közel 15 ezer helyi és megyei hírt hozott.