- Az Irod. s Művészeti Kör közgyűlése. Az Irod. s Művészeti kör f. hó 24-én tartotta meg rendes közgyűlését Szalai Lajos, a művészeti szakosztály elnökének elnöklete alatt.
Az elnök üdvözölte a mintegy 40 megjelent tagot és felkéri a titkárt évi jelentésének felolvasására.
Dr. Rosenberg Mór titkár visszapillantást vet az általános társadalmi viszonyokra, melyek jelenleg influenzásak, de bár mennyire is lehangolt ez a társadalom, az irodalom és művészet forrásánál mindig megújhodik. Az Irodalmi s Művészeti kör kezdetben elkápráztatta a közönséget, de később felhők tornyosodtak fel a láthatáron, míg végre sok tusakodás után ismét talpra állt az egyesület. Soha tisztújításnak oly nagy fontossága nem volt mint a mostaninak. A jelentés dicsérettel adózik Vécsey Zsigmond elnöknek és Dr. Kiss Ernő alelnöknek és végül nemes versenyre és tömörülésre hívja fel a tagokat. A lendületes stílusban megírt jelentést a közgyűlés lelkesen megéljenezte.
A választás eredménye a következő: Elnök: Szalay Lajos. Irodalmi szakosztályi elnök: Horváth György. Művészeti szakosztályi elnök: Böhm Emil. Főtitkár: dr. Rosenberg Mór. Segédtitkár: Gürtler Ferenc. Ügyész: dr. Havas Hugó. Pénztáros: Mágics Ferenc.
Igazgató-tanács: Blumenschein Vilmosné, Csizmazia Vilma, Deák Péterné, Farkas Vilma, Hofrichter Emma, dr. Rothschild Samuné, Sauermann Juliska, Vidor Samuné, Lendvai Samu, Szigeti Soma, dr. Lőke Emil, dr. Neumann Ede, Oszterhuber László, Szauermann Mihály, dr. Ollop Mór, Szalay Sándor, dr. Villányi Henrik, Radnai Jenő, Révész Lajos, Elek Géza, Vidos József, Deák Péter, Linzer Béla, Hoffmann Mór, Kalcsok Leo, Grünhut Henrik, Vécsey Zsigmond, Halis István, Irmler József, Sterneck Zsigmond.
A jövő évre az előirányzat ez: 1. Irodai költségek u. m. nyomtatványok, postadíjak stb. 460 kor. 2. Dalárda költségei 350 kor. 3. Szolgák fizetése 166 kor. 4. Kisebb és előre nem lát. kiad. 200 kor. Összesen tehát 1156 kor.
Szezonképek.
(Törökvilág. - Influenza. - A kártyasztal - A hírlapírás mestersége.)
Alig ocsúdott fel városunk lakossága a gyötrő rémnáthából, máris konstatálják a társadalmi doktorok a társadalmi influenza kitörését. A vén embereknek kitörik a foguk, az ebeken kitör a düh, a polgár letör az adóteher alatt, a tolvaj feltör egy-egy kasszafiókot, a nyegle borsot tör embertársainak orra alá, szóval, olyan török-világot élünk, a milyenre Halis István, a török-világ Thaly Kálmánja sem emlékezik vissza.
Magyar ember azonban e miatt kétségbe nem esik. Kihevertük a török hódoltságot, a labancok és szerezsánok garázdálkodását, a vigalomrendező-bizottságok működésének hatását, kiheverjük a társadalmi influenzajárványt is, mert a heverés a mi vérünkben van. Sokkal aggasztóbb az állapot a kis hivatalnokoknál, kik dolgoznak és reá nem érnek a heverésre, itt aztán igazán kérdés, vajjon ezek kigyógyulnak a társadalmi influenzából? De az urak miatt ne tessék aggódni, aki nem dolgozik az úr, aki dolgozik, az legfeljebb hivatalnok vagy kereskedő, vagy Dr. Blau; de az úr, az hever és róla mindenféle influeuza, még az influenza szocialis is leszalad.
Tessék meghinni, ez a társadalmi influenza nem is olyan veszedelmes, mert ha el is választja az embereket egymástól, a kártyaasztal ismét összehozza őket. Míg költői kedélyű hírlapírótársam kártyavárakat épít az ember eszményéről (szerinte egész ember az, aki sohse házasodik, a házas ember fél ember mert a másik fele felesége), addig a kártyázók ütik azt a vasbilincset, mely az embereket egymáshoz vonzza - a kártyát, az igazi kártyát, melynek dicséretét zengeném, ha értenék hozzá. De nekem csak anzix-kártya jár, amihez okvetetlen szükséges, hogy jóakaróm távol legyen tőlem. Én még ellenségeimtől is elfogadnék szívesen anzix-kártyát, de fájdalom, azok mindig közel vannak hozzám, sohse utaznak és mindig kártyáznak. Innen van, hogy én folyton együtt látom őket ellenem cimborálni. Hasonló helyzetben van a társadalmi influenza fogalom feltalálója és az értelmezője is, kik mindketten nem kártyáznak és csak olyan szemüvegen látják a világot mint én. (Megjegyzem, hogy 43 éves, büntetlen előéletű, vagyontalan, messzelátó vagyok és 40-es számú szemüvegre szorultam, ha tisztán akarok látni. Közelről nem látok semmit, ilyenkor szimatolásra vagyok utalva.)
A hírlapírók fogyatkozása ez, azért is ütik bele mindenbe orrukat, mert messzelátók. Szegények, úgy járnak, mint a csillagvizsgáló, aki a gödörbe esett, mikor távcsövön nézte az eget.
Nekünk közelről megnézni nem szabad semmit, mert közelről csak rút dolgokat látnánk, azért távcsővel keressük vezércikkeink tárgyát a felhőkben, írunk a Mars lakóinak bajairól, a chinai állattenyésztésről, a japán asszonyok fényűzéséről és a Szomali népek vallási türelmetlenségéről és mindezt a szent béke kedvéért és az érzékeny tyúkszemek miatt, melyre hírlapírónak rálépni tilos, ellenben egy-egy dicsérettel nyakonlegyinthetünk mindenkit és mindent. Dicsérd a gazdát, dicsérd a szolgát, dicsérd a Maecenas kutyáját és lakjál jól. Ennek az irányzatnak van legtöbb pártfogója - vidéken. De mihelyt a hírlapíró kimutatja, hogy ő harapófogó, akkor vége a pártfogónak is. Mi a hírlapírásnál úgy vagyunk kénytelenek kezelni a tollat, mint a képíró az ecsetet, erősen kell retusírozni, persze szépítve, hogy a rút is tetszetős, a szép pedig elragadó legyen. A tollat ecsetté kell változtatni. A toll ne legyen hegyes, hanem szőrös, akkor csiklandozni lehet vele, de írni nem. Ecsettel a kezében lesz az újságíró mázoló, aki rózsaszínnel festheti be azt, ami fekete. A sok színtől aztán a mi kedvelt Kanizsánk színházzá lesz, melyben minden szereplő végigjátszhatja a komédiát. És ennek a komédiának sok nézője is akad, szereplő azonban még több.
ik. (?)
Búr háború és Nagykanizsa.
II.
A búr távirat Kanizsán nagy csodálkozást keltett. Senki sem tudta megérteni a háború eseményei és a város közönségéhez küldött köszönő távirat közti összefüggést.
Nemsokára a táviratváltás után az angol és az Északamerikai Egyesült államok lapjai megmagyarázták a világnak, hogy a magyarok paktálnak a búrokkal. Egy híres város Nagykanizsa a passzátszelet felhasználta az angolok ellen t. i. északkeleti szél alkalmával söpörtette az utcákat, a szél a port felkapta, az egyenlítőig vitte, ott kicserélődött a szél, a hideg szélből meleg passzátszél lett és a magával ragadott porfelhőt délkeleti irányba vitte s az angolok nyakába zúdította.
A világhírű ügy minden európai hírlapba belekerült, s a világ minden részéből üdvözölték a búr barátok Nagykanizsát. A városházára kitűzték a nemzeti lobogót. Az öröm egyesítette az egész várost.
De némelykor öröm sírásra fordul. Városunk öröme is rövid ideig tartott.
Anglia erős jegyzéket küldött a közös külügyminisztériumnak, melyben értesítette, hogy a semlegesség ily nagymérvű megsértése miatt, az orosz-francia szövetséghez csatlakozik és a legelső alkalmat felhasználja arra, hogy a magyarokat megtanítja kesztyűbe dudálni. Spanyolország mint a búrpárti Amerika ellensége szintén belépett az orosz-francia szövetség kötelékébe.
A hármas szövetség a hírek hallatára lázasan készülődött. Az országgyűlésen egymást érték a viharosnál-viharosabb ülések. A belügyminiszter a következő interpellációt kapta:
1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Nagykanizsa városa passzátszél alkalmával söpréssel sietett a búrok segítségére, miáltal 80000 angol otthagyta a fogát?
2. Tudja-e, hogy e tettel az angolok haragját magunkra vontuk, melynek a megbántott angol nemzet legutóbbi jegyzékében adott kifejezést?
3. Belügyminiszteri szabályrendelet alapján segített-e Kanizsa a búroknak? Mi jogon adta beleegyezését abba, hogy egy város a világpolitikába beleavatkozzék? Ha nem adta beleegyezését szándékozik-e a vakmerő várost megtáncoltatni?
4. Olvasta-e a búroknak Kanizsára küldött táviratát, s értesült-e arról, hogy a búrok feleletet kaptak?
5. Utasítja-e Nagykanizsát, hogy ezentúl világháborúkba bele ne avatkozzék?
6. Szándékozik-e az ottani főkolomposokat, kik az európai egyensúly megbomlását és a nagy veszedelmet víznélküli söpörtetés által előidézték, megugratni?
Az interpelláló képviselő kijelentette, hogy azt a kifogást, hogy "véletlen" okozta a bajt nem fogadja el, mert a búrok a köztük lévő kanizsai önkéntest ünnepelték és köszönő táviratot ok nélkül nem küldöttek Nagykanizsára.
A belügyminiszter az alispáni hivatal útján leírt a városi tanácshoz. A leirat erélyes hangú volt és megparancsolta, hogy a város alkosson a söprésről szabályrendeletet.
A közgyűlés elhatározta, hogy ezután az összes szobákat úgy magánházakban, mint középületekben zárt ajtók és csukott ablakok mellett kell kisöpörni, a városi akták kiporolása pedig szigorúan tiltatik.
A szabályrendelet tervezetet jóváhagyás végett felküldték a belügyminisztériumhoz.
Az angoloknak ez nem volt elég. Az alsóház ülésen egy képviselő indítványozta, hogy Magyarországtól követeljék meg, hogy az összes Nagykanizsán lakó egyének fejeit küldje el Angliába, megalázkodás jeléül. Ha ez nem történnék meg, akkor foglalják el Fiumét, onnét páncélos vonatokkal menjenek föl Budapestre és bombázzák össze.
Egy másik képviselő ajánlotta, hogy néhány vonat Fiuméből Gyékényesen át menjen Kanizsára. A bécsi vonal mentén haladva bombázza össze Kanizsát, egy vonat pedig támadjon a budapesti vonalon Csengery-utcán. Ő úgy ismeri a kérdéses várost, mint a saját zsebjeit, állítását bizonyítja Halis István műveivel, melyek angol nyelven is megjelentek s minden londoni könyvkereskedésben kaphatók.
A képviselőtestület e hírekre megmozdult, nagyszabású védelmi intézkedések megvalósításához fogott. Többen óriási kölcsön felvételét indítványozták, melyből ágyukat, puskákat kell venni csapatokat felszerelni. Hogyan történjen a hadvezetés? Erre a célra teljes hatáskörrel hadügyi szervezkedő bizottságot alkottak, mely feloszlott tüzérségi, lövészi, védelmi, élelmezési, szekerészeti, előőrsi és közvetítési albizottságokra.
A kölcsön ellen a képviselők nagy része állást foglalt. A háború sok pénzbe kerül, mit Kanizsa nem bírna ki. A Weiser gyárban lehetne ugyan ágyút öntetni, de az nem versenyezhet az angol golyószóró ágyukkal. A város pótadója elég magas, nem kell azt a végletekig emelni. Inkább életünket és vérünket, mint egyetlenegy krajcárunkat. Háború csak országoknak való, nem városoknak. Hadviselések egész nemzeteket kimerítenek, annálinkább a városokat. A hadjárat céltalan. Minek adjunk ki pénzt, miért ontsuk a vérünket, mikor meglehet szökni. Minden kanizsai ember pakoljon és meneküljön, hova tud. Az angolok - ha jönnek - üres lakásokra találnak. Bottal üthetik a gazda nyomát.
A harcias rész hangos "gyáva" kiáltásokkal tüntetett a beszédek ellen. Szerintük bekövetkezett Nagykanizsa aranykora, mert a város a söprés révén világhírű lett, bizonyítja a három szekérnyi üdvözlő távirat. Nem baj ha meghalunk. Ha hősiesen küzdünk az ellenség ellen és dicsőén elveszünk, a késő nemzedék magasztal bennünket. Ha győzünk, akkor bámul a világ. Szigetvár, Drégely és Eger lebegjen szemeink előtt követendő példa gyanánt; jelszavunk az legyen: "Győzni vagy meghalni." A jelen nemzedéknek kötelessége, hogy bátor ember módjára viselkedjék. Őseink eldöngették a törököket, mi pedig elfutunk az angolok elöl? Ha mindenki elfut, ők maradnak és megmentik a város becsületét.
A közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy a hadügyi bizottság javaslatának figyelembevételével kezdje meg munkálatait.
Egy hét múlva közgyűlést tartott a képviselőtestület, melyen a hadügyi bizottságok munkálatainak eredményét olvasták fel. A jelentés elmondja, hogy a kiskanizsai ifjakból bicskás csapatot alakítanak.
A bizottság ajánlja továbbá, hogy a múltból tanulva a port használjuk föl védelemre. Ha az angol hadsereget Dél-Afrikában eltemette a por, még inkább eltemeti, ha a városhoz közeledik. (Félóráig tartó éljenzés.) A söprést a tüzérségi bizottság vezeti. A szekerészeti bizottság a lövészeknek kavicsot szállít.
Tudatják a közgyűléssel, hogy a hadügyi főbizottság kebelében egy porvizsgáló bizottság alakult, mely megvizsgálta a város pormennyiségét, s a vizsgálat örvendetes eredménye az lett, hogy Kanizsán dacára a végzetes söprésnek maradt annyi por, hogy akár ezer évig védelmezhetjük magunkat.
A bizottság a következő szavakkal fejezte be előterjesztését: "Jelen határozat az esetleges hadügyi iratokkal együtt számoztatik, iktattatik, előadatik, véleményezés végett minden bizottságnak kiadatik, főbizottság elé terjesztetik, helybenhagyatik vagy megváltoztaltatik, az eredeti példány irattároztatik, a másolat kiadatik, a határozat végrehajtatik, miről az előbbiek szerint a fentebbiek értelmében, az elmondattakat figyelembe véve a képviselő testület mégis az alispáni hivatal ellenben a n. mélt. belügyministerium, de táviratilag az angol kormány is e végzés kézbesítése által tudomásvétel és miheztartás, valamint ehhez való alkalmazkodás céljából van szerencsénk által tudósíttatni rendeltetik.
Erről a képviselő-testület értesíttetik."
A magyar fogalmazásnak ezt a ritka módját nagyon megszerették a képviselők, mert a javaslat hallgatása közben boldogan mosolyogtak.
A javaslatot a képviselők egyhangúlag elfogadták.
Gyünnek az ángilusok, most telefonyozták: kiabált a folyosón szép tenor hangjával Pahocsa Csicsa.
Jaj! kiáltott a képviselő-testület és lehanyatlott kiki saját székéről.
Alig lehetett őket tormával és ecettel felébreszteni.
Az aggodalom hiába volt nem jöttek az angolok, dacára annak, hogy: "Készüljetek a halálra" táviratra, városunkból feleltek: "Ugatós kutya által semmi sem haraptatik."
Az angolok kiket Pohacsa Pista kézbesítő jelzett, jámbor drótosok voltak, kik Sormás felől közeledtek városunk felé.
A képviselők a kiállott izgalmak következtében kénytelenek voltak fürdőbe menni, mi többe került, mint az egész hadjárat.
Az illetékes egyének becses figyelmébe ajánljuk szomorú történetünket, melynek megtörténhetése, tekintve a nagy szelet, nincs kizárva.
Igaz, hogy néhány napon eső is volt, ez ne vigasztaljon bennünket, mert eljön nemsokára a kánikula, mikor hetekig nem látunk esőt.
Söpörhetünk, ha öntözünk, ha nem söpörnek is, legalább öntözzenek. A por már elviselhetetlen.
Furcsa, hogy az öntöző kocsi a kaszárnyánál megfordul, s a Rozgonyi (volt Koronaherceg) utcán végigmegy. A Sugár-út a kaszárnyán túl éppen olyan szép, mint a kaszárnyán innen. Por sokkal több van a Sugár úton, mint a Rozgonyi utcán. Miért öntözik hát a Rozgonyi-utcát, s mi az oka annak, hogy nem öntözik a porosabb Sugár-utat végig?