Nagykanizsai demokratakör.
Lehet, hogy nemsokára ily című egyesület fog nálunk alakulni. Lehet, hogy dr. Vázsonyi Vilmosnak demokrata szelleme tanyát üt nemsokára nálunk is, hogy harcoljon és bódítson a kanizsai társadalom mezején. Vázsonyi Vilmos le fog jönni Kanizsára - ezt írta Révész Lajosnak - és közreműködik majd abban, hogy Kanizsán a demokrácia híveket szerezzen és szervezve legyen. Úgy tudjuk, Magyarország nagyon kevés városában uralkodik a demokrata szellem s még kevesebbé van az szervezve. Ha mi e kevesek között leszünk, akkor lesz egy tér, ahol elöl állunk a nem hátul, s legalább ez az erkölcsi haszna a demokratakör megalakulásának mindenesetre meglesz.
Lássuk azonban, mily kilátásokkal jöhet hozzánk Vázsonyi Vilmos? A konklúziót előre ideírjuk: nem jókkal. A praemissákat már nagyon sokszor tárgyaltuk lapunk hasábjain. Elmondtuk már számtalanszor, hogy a kanizsai társadalom kialakulásának processzusa ma az arisztokratizmus felé gravitál. Valamikor - ezelőtt 25-30 esztendővel - valóban typusa volt városunk társadalma a demokratizmusnak. Nem csupán abban nyilvánult ez, hogy a Polgári Egylet magában egyesítette abban az időben társadalmunk egész intelligenciáját s hogy akkor a legvagyonosabb financier is megtisztelésnek tartotta, hogy olyan egylet tagja lehetett, mint amilyen volt a Polgári Egylet, de demokrata jelleget kapott a kanizsai társadalom különösön azoktól a typikus demokrata alakoktól, akik igen előkelő állásokban akkor közöttünk éltek, s a kiknek egyik legelsőjét, Wlassics Antal volt törvényszéki elnököt, a miniszter édesapját, oly szépen, s találóan jellemzett Halis István lapunk hasábjain megjelent egyik tárcájában. Olyan igazi puritán jellemek éltek akkor városunkban többeken is, akik minden intelligens munkás embert becsültek annyira, hogy velük az utcán is szóba álljanak, vagy a fehér asztalnál elpoharazzanak.
De ez az idő rég volt Kanizsán, s ma már csak tárcában, ha él. Ám annál inkább dühöng az arisztokratizmus. Legbizonyítóbb példája ennek a Polgári Egylet hanyatlása. Általa élt nálunk a demokrácia, vele bukott. Az "urak" megvetették a "polgárokat", a vagy kikényszerítették őket a saját egyletükből, vagy más rész ott hagyta az egyletüket. S most a Polgári Egylet áll még ugyan, ámde "régi dicsőségét nemsokára a bús feledékenység koszorútlan alakja" fogja körüllebegni. A Polgári Egylet hanyatlása természetesen csak egyik következménye annak az arisztokratikus szellemnek, mely nálunk uralkodik. Mert jó csomó egyéb következményt is elősorolhatunk. A megkülönböztetés vágya, oka a kanizsai nővilág nagy fényűzésének ruhában. Általános beszédtárgya volt, hogy a Casino szilveszteri estélyén olyan toilettek voltak láthatók a nőkön, hogy férjeik elmondhatták volna néhai jó báró Jósika Sámuellel, kit mikor a király egy üdvözlő küldöttségben a termésről megkérdezett, tündöklő díszmagyarjára mutatva azt felelte, hogy az egész termést magán hordja, - hogy feleségeik magukon hordják a termésüket. Ez a gazdagsággal való fitogtatás, ez a magának ártó hazugság is arisztokratikus velleitás. Elriasztása a társaságból a kincstelen embereknek, a szegény egyszerűségnek, a biztosítása az exkluzivitásnak. Íme az arisztokratizmus a ruházkodásban!
Szilveszter estélyen 5 felé mulatnak Kanizsán. Az idő folyásának ez az áhítattal telített momentuma sem képes összehozni együvé a kanizsaiakat. Egymás közellétében, nem érzik jól magukat. Íme az arisztokratizmus a mulatásban.
Ám ha ő nem is aratásra számítva jön közénk, hanem hogy feltörje az ugart küzdelmes munkával, akkor más szempontból kell foglalkoznunk vele, illetve a kanizsai demokrata-kör tervével. Kanizsán a demokrácia vezetői valóban missiót teljesíthetnek. Nagy és nemes feladat áll előttük: nem egy semleges területet elfoglalni, hanem egy ellenséges területet meghódítani. Egy nemes eszme propagalásába kifejtett nehéz harcnak küzdelmes feladata. Azok, a kik Kanizsán a demokrácia szellemét meghonosítani akarják, nem csupán az országos demokráciával tesznek vele szolgálatot, hanem a mi szempontunkból tekintve a dolgot, igen nagy szolgálatot tesznek vele Kanizsa társadalmának is. Ahol a demokrácia elfoglalja az uralkodó polcot, ott nincs helye klikk szellemnek, mely Kanizsán a társadalomban, úgy mint a hivatalos életben, a Casinokban úgy mint a városházán dühöng, s elfojt minden ellenvéleményt, bármily jogos irányban nyilvánuljon is meg az. Ahol a demokrácia szelleme hatolja át a társadalmat, ott annak élete - azt hisszük - sokkal pezsgőbb, mert a társadalomtagok közéleti ténykedéseikben nem egy, az ő saját klikkük érdekei után indulva cselekesznek, hanem szemük előtt az egészet, igazán a közt látják, s így élénkebb közszellemtől áthatva nagyobb érdeklődést, intenzívebb közreműködést fejtenek ki közügyekben.
Szóval a demokratikus szellem áldás egy város társadalmára.
Nem tekintve tehát azt, hogy a kanizsai demokrata kör csak része az országos demokrata akciónak, s hogy a demokrácia maga mily óriási nemzet politikai jelentőségű irányzat, üdvözölnünk kell nekünk azt a mozgalmat a mi szűkebb érdekeink szempontjából is, abból a szempontból, hogy e mozgalom sikere esetén hivatva lesz társadalmi életünk regenerálására. In magnis et voluisse sat est! Csak akarni is nagy dolog Kanizsán újra demokráciát csinálni. Mi teljes erőnkkel, minden meggyőződésünkkel azok mellé állunk, kik ezt akarják.
Tisztújító közgyűlés
Városunk képviselőtestülete ma délelőtt Csertán Károly alispán elnöklése alatt majdnem az összes városatyák jelenlétében és zsúfolt karzat mellett megtartotta általános tisztújító közgyűlését.
A bizalmi férfiak és a kandidáló bizottság tagjainak megválasztása után Vécsey Zsigmond polgármester rövid beszédben a saját és a többi tisztviselő nevében köszönetet mondott az eddigi bizalomért és ama támogatásért, melyben őt az alispán és a közönség a lefolyt 6 év alatt részesítette; mandátumát a törvény értelmében visszahelyezi és a város pecsétjét elnöklő alispánnak átadja.
Faics Lajos v. képviselő a segédgyámi állás beszüntetésére tett előterjesztést. Remete Géza és az alispán hozzászólalása után, dr. Rothschild Jakab v. képviselő azt az általános helyesléssel fogadott indítványt tette, hogy a kijelölő bizottság első sorban is a polgármesteri állásra tegye meg előterjesztését. A kijelelő bizottság rövid tanácskozás után a két pályázót, mégpediglen első helyen Vécsey Zsigmondot, a második helyen Hajdú Gyulát jelölte. - Vécsey Zsigmond nevének említésekor a városatyák percekig tartó lelkes éljenzésbe törtek ki.
Tíz városi képviselőnek titkos szavazásra vonatkozó írásbeli indítványa folytán az alispán ilyen értelemben elrendelte a szavazást.
A szavazás eredménye fényes bizalomnyilvánítás volt Vécsey Zsigmond eddigi polgármester személye iránt. - Leadatott 170 szavazat, ebből esett Vécsey Zsigmondra 159 szavazat, Hajdú Gyulára pedig nyolc szavazat. Három szavazólap üres volt. A megválasztott polgármesterért küldöttség menesztetvén, midőn ez rövid idő múlva a tanácsteremben megjelent orkánszerű lelkes éljenzéssel fogadták. Eperjesy Sándor a képviselőtestület nevében, majd pediglen az alispán üdvözölte Vécsey Zsigmondot, mint újból megválasztott polgármestert, ki ezen minőségben az esküt letéve, hatásos beszédben fejezte ki köszönetét a tisztújító széknek és az elnöklő alispánnak.
Ellenjelölt nélkül, egyhangúlag újból megválasztották a következő régi tisztviselőket:
Halis István árvaszéki előadó
Nagy Dezső közigazgatási előadó
Dr. Bentzik Ferenc ügyész
Halvax Gyula pénztáros
Anhoffer Gyula számvevő
Neu Albert adóellenőr
Vágner Károly közgyám
Király Sándor mérnök
Csigaházy Antal erdőtiszt
Sterbeczky Ferenc katonai ügyek előadója
Bay György alkapitány
Farkas Ferenc alkapitány
Csányi József levéltárnok
Horváth István adótisztet.
Közfelkiáltással:
Hardy Gyulát gyámellenőrré és Szedlmayer Lászlót segédgyámmá.
Könyvelőnek három jelölt közül Viola Józsefet választották meg 69 szavazattal.
Kültanácsosok lettek: az I-V. kerületre nézve Thomka Endre [egyhangúlag] Halvax Frigyes [új] 99 szavazattal. A VI-VII. kerületre nézve: ifj. Kalovics György 129, Plander György [új] 123, ifj. Hegedűs György 122 és Faics József [új] 111 szavazattal. Összesen 137 szavazatot adtak le. A könyvelővé megválasztott Viola József írnok helyére Babnigg Béla jött, ki 59 szavazatot kapott Karlovics Lajos 49 szavazata ellenében.
A választás után a tisztviselők nyomban letették a hivatalos esküt. Csertán Károly alispán zárószavai után Eperjesy Sándor köszönetet szavazott az alispánnak és rövid, megszívlelendő beszéddel köszöntötte a tisztviselők karát.
Tisztújítás.
A vörös falragaszok mellett díszelegtek a zöld falragaszok. Az elsőkön Vécsey Zsigmond polgármestert eltették, a zöldeken Hajdú Gyulát, aki most sorompóba lép és pályázik a polgármesteri székre. Hajdú Gyula tehát néhány havi pihenő után kilépett az addig nem zavart magányából és ismét pályáz. Mire e sorok megjelennek Hajdú Gyula is megfogja tudni, kik voltak jámbor hívei? F. hó 18-án a kedélyek lecsillapítására előértekezlet volt, melyen Eperjessy Sándor mint elnök egy harmincas bizottság által készített tervet terjesztett elé. Ez a terv t. i. beosztja a 200 képviselő bizottságokba. Az alapelve a beosztásnak az, hogy két bizottságnál többe a képviselő ne kerüljön. A képviselők nagy megnyugovással fogadták a kijelentést, melybe dr. Dick József is belenyugodott, Faics Lajos indítványozta, hogy a másodgyámi állást szüntessék be, illetőleg ne töltsék be, a másodgyám fizetését pedig fordítsák a kiskanizsai utak javítására. Faics Lajos ezzel az indítvánnyal igazán úttörő munkát végzett, kár, hogy nem áll ki az I-V. kerület védelmére is.
Folyó hó 20-án csütörtökön délelőtt 10 órakor tartotta az újonnan alakult képviselő testület a tisztújító közgyűlést Csertán Károly alispán elnöklete alatt.
A díszes terem zsúfolásig megtelt képviselőkkel, kik szünet nélkül sürögtek, forogtak és csoportokban beszélgettek. Feltűnő izgatottak voltak a városatyák, s a karzati közönség türelmetlenül várta a közgyűlés megnyitását.
Tíz óra után 5 perccel Csertán Károly alispán megnyitotta a közgyűlést. A kandidáló bizottság megalakítása előtt Faics Lajos indítványozza, hogy a Varga István halála folytán üresen maradt segédgyámi állást a tisztújító szék ne töltse be, mert arra szükség nincs, részint - mivel az illetőnek dolga nincs erkölcsi okból, részint pedig pénzügyi szempontból úgyis szükséges ezen állás megszüntetése, s addig is míg a szabályrendelet ez irányban módosítva lesz, kívánatos, hogy a segédgyámi állásra senkit se válasszunk meg.
Remete Géza nem tartja időszerűnek Faics Lajos indítványát, mert állások megszüntetése nem a tisztújító szék feladata, s nem bizonyos, hogy a segédgyámi állás szükségtelen, és kérdés az is, hogy meg fogják e szűntetni, ennélfogva az indítvány mellőzésével a kérdéses állást betölteni kéri. Csertán Károly elnöklő alispán Remete Géza álláspontjára helyezkedvén, a közgyűlés is magáévá tette, mire megalakították a kijelölő bizottságot.
Dr. Rothschild Jakab azon indítványt terjeszti a közgyűlés elé, hogy a bizottság először jelöljön a polgármesteri állásra, s csak azután a többi állásokra. A képviselők egyhangúlag elfogadták az indítványt, mire belépett Vécsey Zsigmond, kinek láttára viharos éljenzés tört ki, - percekig nem juthatott szóhoz az éljenvihartól, - míg végre a zaj lecsillapultával a tisztikar nevében lemondott, s átadta az alispánnak a város pecsétjét.
Az alispán az ülést felfüggesztette. Nemsokára újra megnyitotta az ülést, s kihirdette a kandidáló bizottság jelölését, mely szerint a bizottság a polgármesteri állásra első helyen Vécsey Zsigmondot, második helyen Hajdú Gyulát jelölte, tíz képviselő kérte a névszerinti szavazást, mire az alispán azt el is rendelte. A szavazás eredménye az volt, hogy Vécsey Zsigmondot 159 szavazattöbbséggel 8 ellenében polgármesterré választották. A szavazás eredményének kihirdetésekor lelkes éljenzéssel tüntettek Vécsey mellett.
A választás eredményét küldöttség adta a polgármester tudtára, ki szép beszédben megköszönve a bizalmat az esküt letette.
Most Csertán Károly alispán indítványozza, hogy azokat, kiknek ellenjelöltjük nincs először vonják választás alá, a képviselők elfogadván az indítványt, az alispán élénk éljenzés között a következőket hirdette ki megválasztottaknak: Halis István árvaszéki előadó tanácsos és községi bíró, Nagy Dezső közigazgatási előadó tanácsos, Halvax Gyula pénztárnok, Anhoffer Gyula számvevő, Bay György és Farkas Ferenc alkapitányok, Sterbecky Ferenc katonaügyi előadó tanácsos, Neu Albert adóellenőr, Horváth István adótiszt.
A kijelölő bizottság ismét visszavonult, s fél óra múlva kihirdette a jelöléseket. A könyvelői állásra jelölte; első helyen: Viola Józsefet, második helyen Hardy Gyulát, harmadik helyen: Hajós Ferencet. Tíz képviselő névszerint szavazást kért, melynek eredménye az lett, hogy Viola Józsefet 67 szavazattöbbséggel könyvelőnek választatott meg.
Ezután kihirdették a közgyámi és árvaszéki ellenőri állásra jelentkezők nevét. Wágner Károly közgyám és Hardy Gyula ellenőrrel szemben, mindkét állásra pályázott Lányi Pál.
A képviselőtestület nagy lelkesedéssel egyhangúlag a régi tisztviselőket választotta meg.
A tanácsosi állások betöltése volt még hátra, erre megválasztották Thomka Endrét, Hegedűs Lászlót, Hegedűs Györgyöt, Karlovics Józsefet és Faics Józsefet nős Varga Annával. Csóka Nándor helyett Halvax Frigyest választották meg. Varga János volt tanácsos pedig kisebbségben maradt.
Viola József megválasztása folytán megürült írnoki állásra a pályázó Babbnig Béla és Kálovics Lajos közül Babbnig Bélát választották meg.
A választás befejezést nyervén, a megválasztott tisztviselők letették az esküt, Eperjessy Sándor kötelességükre figyelmeztette a tisztviselőket s kérte őket, hogy igyekezzenek a bizalomnak megfelelni és köszönetet mondott Csertán Károly alispánnak a választás tapintatos vezetéseért. Csertán Károly alispán válaszolva Eperjessy Sándor szavaira köszönetet mondott a képviselőknek az érdeklődésért, s a szavazatszedő küldöttségek tagjainak fárasztó munkásságukért. - mire a közgyűlés egy negyed kettőkor véget ért.
"Hajnal van!" Ez a címe egy 200 oldalas könyvnek, melyet Halis István, Nagykanizsa város árvaszéki előadótanácsosa, írt és adott ki. A rendkívül érdekes kötet gyönyörűen megírt hat elbeszélést tartalmaz; és kiállítása is, mely a Fischel Fülöp-féle nyomdát dicséri, meglepően csinos. Egyelőre csak röviden jelezzük a taposatlan ösvényen a divatos irodalmi irányoktól meg nem ejtett, világos fővel haladó jeles szerző munkáját; legközelebb azonban részletesen foglalkozunk vele; mert igazán nagy gyönyörűséggel olvastuk. - A mű a szerző sajátja. Ára: 2 korona.
TÁRCA.
"Hajnal van!"
Kezembe vettem Halis István "Hajnal van!" című könyvét, mely elbeszéléseket tartalmaz, hogy bíráló lélekkel végigolvassam.
Elém tettem tiszta papírlapot, meg plajbászt, hogy olvasás közben majd följegyezzem észrevételeimet. A papírlap azonban üresen maradt. Az író hatalmába ejtette, teljesen lekötötte 't lelkemet; nem értem rá jegyzeteket írni; de erre nem is gondolhattam, mert egészen belebűvölt a maga gondolatvilágába. Az elém rajzolt képekbe mélyedve, gyönyörűséggel szívtam lelkembe az életigazságoknak sugarait, melyek ezekből a képekből áradtak. Benne voltam az író gondolat- és érzésvilágában; követtem őt nyomról nyomra; mentem vele előre, mindig mélyebbre. Kíváncsi voltam: milyen mélységre visz le magával; habár az indulásnál tisztában voltam már azzal, hogy nagyon mélyre nem szállunk le.
A "Hajnal van!" írója tudniillik egészen eredeti írói egyéniség. Világos fő, tisztán látó lélek, meleg szív, aki biztos szemmel tekint bele az élet mélységeibe; ismeri az uralkodó világrend ferdeségeit, a nagyképűsködő vaskalaposak merev mozdulatlanságát, a pöffeszkedő porszemeknek (az embereknek) szánalmas kapaszkodásait, a bántó(?) aránytalanságokat, az ember-társadalom tátongó sebeit; együtt érez azokkal, akik az emberiség kiskorúságának nyűgeiben görnyedeztek, félig lemondással, félig reménységgel, vergődve az emberi méltóság ígéret-világa felé: de ő ezekbe az élet-mélységekbe nem hatol be és nem viszi magával az olvasót olyan mélyre, hol a látottak közvetlen hatása föllázítja a vért s belemarkol az érző idegekbe; hanem megáll az olvasóval bizonyos távolságban s onnan világít be egy-egy tiszta fénysugárral annak a világnak mélységébe, melynek örvényei között az ő lelke magánosan szokott járni; ahova azonban nem jó mindenkit elvezetni; mert nagyon könnyen elvesztheti ott egyensúlyát a lélek.
Halis István nem ragadja magával olvasóit az aránytalanságok; a nagy ellenlétek lélekszédítő űrjei közé, hogy fölkorbácsolja a szenvedélyeket, hogy rokonérzetet vagy ellenszenvet ébresszen. Az ő írói hatásának eszköze a gúny; mégpedig nem az ostorozó, a sértő, a maró, hanem a szelídebb fajta csípő gúny, melynek hatását a magyaros kedélyesség szelídíti. - Az ellentéteknek ügyes egymásmellé helyezésével, ötletes, kitűnően vágó jellemzésével nagyobb és mélyebb hatást ér el, mintha egész oldalakon át tartó szónoki áradozással, bölcseleti fejtegetéssel igyekeznék az olvasó lelkére hatni.
Elbeszéléseinek szerkezete, iránya, egyszerű, mesterkéletlen. Nincs bennök semmi nagyképűsködés vagy hatás-hajhászat. A divatos irodalmi irányok közül nem követi egyiket sem, nem szegődik egyik iskolához sem, hanem megindul és megy, halad a maga feje szerint, a maga jelölte ösvényen; halad szerényen, tetszelgés nélkül. - Egyetlenegy tollvonásából sem érzik ki a maga lábán járó író erő-tudata. Mondanivalóját úgy közli, mintha csendes pipaszó és poharazás mellett mesélgetne a magyar ember mesélő sátora, a nagy diófa lombjai alatt.
Minden elbeszélésében megvan az erkölcsi cél. Ennek alapján a moralisták közé lehetne sorolni. Az igazságokat vagy igaztalanságokat, a helyes irányt vagy ferdeséget, a szeretetet vagy gyűlöletet, az emberi természetességet vagy páváskodást, az igazi komolyságot és a nevetséges fontoskodást egy-egy képben mutatja be. Ennek alapján képekben beszélő szimbolistának lehetne tekinteni. Szereti és itt-ott használja is a rendkívüli helyzeteket, mint a romantikusok; - de azért határozottan nem sorozható ő sem a romantikusok, sem a moralisták, sem a szimbolisták közé. Ha valamelyikhez oda soroznók, hát jogosan reklamálhatnák a veristák és a naturalisták is; mert az ő jellegzetes vonásaikból is találunk eleget a művében. Az ő írói eredetisége éppen az, hogy mindegyik iskolához hajaz valamiben, de azért nem tartozik egyikhez sem.
Ez az eredetiség megnyilatkozik már elbeszélés-kötetének címénél ("Hajnal van!") is. Mikor a kötetbe szánt elbeszéléseket egybegyűjtötte és végiggondolta azoknak tartalmát: talán az a vigasztaló hit ébredt lelkében, hogy most már mégis hajnalodik, hajnal van. Vagy talán már a címben is gúnyt rejtett. Talán azt mondja vele: "Ti boldog hívők azt kiáltjátok: hajnal van! Nos hát tekintsetek bele ebbe a könyvbe, és meglátjátok, hogy milyen ez a hajnal!" - Az is meglehet, hogy a könyv címe azokkal szemben, akik már-már az emberi haladás delét szeretnék jelezni, mondja ki és bizonyítja tartalmával, hogy még csak hajnal van.
Akár egyik, akár másik gondolat vezette az írót a címválasztásnál, mindenképpen igaza volt.
Most már vizsgáljuk a kötet tartalmát, a hat elbeszélést egyenkint.
Az első elbeszélés "Az ordító kandúrok", - huszár tisztek garnizon-életének festésével kezdődik. A falusi vendéglő termében mulatnak az "Ordító kandúrok", a garnizonbeli huszártisztek, kik unalmukban alakították ezt a szövetséget, melynek alapszabálya két pontot tartalmazott:
1. Inni kell, ha van rá titulus.
2. Inni kell, ha nincs rá titulus.
Becsenszky főhadnagy éjfél után azzal mulatkozik, hogy a terem falán levő kártyafigurákra lövöldöz.
A kapitány is hajnalharangszóig iszik, de akkor elmegy, mert dolga van az újoncokkal. - Mire Rokolán hadnagy (a Cica) a kaszárnyához ér, már ordítás hallatszik. Két nazarénus bolondot köttetett ki a kapitány. Csak tegnap érkeztek s nem akarnak fegyverhez nyúlni. Ezeknek egyike ordít fájdalmában.
Rokolán hadnagy szívét valami szokatlan érzés szállja meg; megsajnálja a kikötötteket és bemegy a kapitányhoz s kéri, hogy ne büntesse a nazarenusokat. A kapitány dühös lesz; a hadnagyot haza kergeti, hogy aludja ki mámorát; s a nazarenusokat tovább kínoztatja. E közben belebotlik a futrás-liferánsba, aki Rokolán hadnagyot keresi, mert ide rendelte, hogy kifizeti a kontót a három hónap előtt szállított futrásért. - A kapitányt a guta környékezi. A számadásokat nézi; azok mellett szabályszerű nyugtákat talál. Itt valakinek csávába kell jutni! A liferánssal rögtön megíratja a feljelentést és elküldi a székvárosban levő parancsnokhoz. - Azután megy a hadnagyhoz, fölveri álmából és szemére lobbantja a sikkasztást. - Hát igaz: a futráspénzt elmulatták a múltkor, mikor a kapitány úr is ugrató kedvében volt; de hát ma jön hazulról a culág; lehet abból pótolni; azért is rendelte magához a liferánst.
A kapitány komolyan veszi a dolgot; elveteti a hadnagy kardját és egyik pisztolyát; őrt állít szobája elé.
Mikor rövid idő múlva Becsenszky főhadnagy Rokolán szobájába lép, csak holt bajtársát találja ott.
Másnap a hadnagyot nagy katonai pompával eltemetik, s az ordító kandúrok gyász-ülésre gyülekeznek a vendéglő termébe. Itt Becsenszky főhadnagy a kapitány szemébe vágja, hogy: "gazemberrel nem iszunk!" Ennek következménye kardpárbaj végkimerülésig. A főhadnagy a kapitányt úgy összevagdalja, hogy mint szolgálatra képtelent penzióba kell küldeni.
"A kórházban levő együgyű nazarénus pedig nem tud semmit mindezekről. Bár az ó-világ mind a három részének lakói irtó csatát viselnek, egymás ellen, az álmodozó nazarénus új hajnalt lát felderülni szent extázisában; látja az időt, melyben az olajág győzni fog a gyilkoló fegyvereken, miként "győzedelmeskedett a názáreti férfiú békeszava a fegyveres római légiók felett!"
"A földfölötti ember" című elbeszélésben hatalmas fantáziával van leírva egy álom, mely követválasztás alatt vonult át az író lelkén. - Végtelenül szeretnék ezzel az álommal, melyben igazán fönséges gúnnyal mutatja be az emberlény tehetetlen, gyarló porszem-valóságát, egészen részletesen foglalkozni. Ez az elbeszélés [ha lehet fokozati különbséget tenni a kötetnek egytől egyig gyönyörű elbeszélései között] talán a leggyönyörűbb. Igazan sajnálom, hogy a szűkre szabott tér megköti akaratomat, s hogy sem ennek, sem a többi elbeszélésnek tartalmát már bővebben nem ismertethetem.
Pedig "Az élet vize" (Történeti elbeszélés. Színtere: Nagykanizsa) melyben szembe van állítva - mint kiáltó igazságtalanság és sötét butaság - az a két körülmény, hogy míg egyfelül szabadon űznek babonát magukat tudósoknak tartó emberek, másfelül a boszorkányhírbe jutottakat máglyára hurcolják: - szintén megkapó képekben, hatalmas gúnnyal tárja elénk a fontoskodó, örök-élet után kapaszkodó emberi lény végtelen gyarlóságát.
A "Kakuk" címűben a fiókát szerető és védő kakukkot állítja szembe egy anyával, aki gyermekeit elhagyja.
"A szűzevő sárkány" címűben az emberi hiszékenységet kiaknázó reklámhős és a megvásárolható sajtót ironizálja, no meg az emberi kapzsiságot. Találó képe a corruptiónak.
"Amíg tündérek járnak közöttünk" c. elbeszélés célja, hogy kimutassa: meddig járnak közöttünk tündérek. Addig, amíg szívünkből ki nem hal az élet költészete, míg uralkodó nem lesz fölöttünk a pénz.
Mindegyik elbeszélésből hatalmas erkölcsi igazságok ragyognak felénk, ha bele tud mélyedni az írónak gondolat- és érzésvilágába.
Erős, izmos, eredeti tehetség munkája ez a könyv, melyet felületes olvasással nem, csak a lélek teljes odaadásával, gondolkodva, elmélyedve lehet igazán élvezni; de így azután valóban nagy élvezetet nyújt.
Nem tudom: a felületen nyargaló bírálat miként fogja majd méltatni. Nem lehetetlen, hogy egy-két kegyelmes szóval elsiklik fölötte. De ha egy század múltán ez a könyv valamelyik akkori kritikusnak kezébe kerül: bizonyosan kutatni fog az írója után a most élő "nagy elbeszélők" között; és hosszas keresés után talán majd meg fogja találni nevét id. Szinnyei bácsi tízezer apró-szentje között.
Ez meg a bolondos Sors iróniája. És ez az irónia a tiednél is hatalmasabb, szegény istenáldotta vidéki író.
-y.
TÁRCZA.
Hajnal van!
Elbeszélések, írta Halis István, Nagykanizsa, a szerző kiadása.
- A "Zalai Közlöny" eredeti tárcája.-
Meg vagyon írva az Ó-testamentumban, a Mordecháj és Eszter fejezeténél, hogy mikoron Dárius király, Eszter, zsidó származású nő ma éjnek idején kínzó fejgörcsöknek miatta nem tudna elaludni, felkölteté udvari krónikását, a vén írástudót, ki néki lefakult írások közül sok mindent felolvasott, mi eddig előtte titok vala.
Nekünk is van egy olyan krónikásunk, ki néha, mikor a tekintetes városi tanács fejét kínzó fejgörcsök gyötrik, vagy valamely visszaemlékezésre alkalmas órában előlép lapunk tárcarovatában és lefakult írások közül olvas fel nekünk sok mindent, mit eddig nem tudtunk.
Kanizsa jelentéktelen város a földrészen. A szomszéd országok a hírét sem hallják, a fővárostól északra és keletre elterülő vidékek pedig éppen csak hogy a létezéséről vesznek tudomást. Nekünk lakóhelyünk, de egyetlen érzésünk vele szemben az, hogy szeretnénk belőle megszabadulni. Egy embert ismerek csupán, kinek Kanizsa világot jelent, ki ragaszkodik a poros és sáros utczákhoz, a rossz ivóvízhez, a város ferde társadalmi viszonyaihoz, városi tanácsához, rendezőségéhez, van egy ember ki szereti Kanizsát. Sajnos, ez az egy ember is városi tanácsos és ez a körülmény az ő lokálpatriotizmusát is gyanússá tenné, ha az ő részéről nem találkoznánk minden kétségen felül álló írói őszinteségével. Halis Istvánnak a pápaszeme szépnek mutatja a várost, aszfaltozottnak a Király utcát és befásítva a tereket. Neki az Egylet kert fái és minden fűszála mesemondó élőlények, kik eltemetett idők hazajáró emlékeit idézik fel benne. Előtte Kilik uram halála történelmi esemény, mely elmúlt események, letűnt eszmék és meg nem valósult tervek egész áradatát jeleníti meg előtte. Él benne a nagy írók alkotó talentumának egy átható sugára, mely a költészet hímporával bearanyozza a mindennapi szürkeséget is. Reá minden környezetnek van hatása, minden kicsiben meglátja a nagyot és minden zűrzavarból kihallja az összhangot. Érző szívű ember, itt nevelkedett, itt keresi meg kenyerét és ezért szereti ezt a várost minden ferdeségével. Neki tetszik Tuboly Viktor, - ha nem is költeményei, de költői ambíciója - mert kanizsai ember. - Bátorfi Lajosról szeretettel emlékszik meg, mert kanizsai hírlapíró volt. Neki számottevő alak a fentemlített Kilik uram is, valamint a megboldogult Máninger Ferenc. Ezekkel az alakokkal foglalkozott tárcáiban és annyi jóindulattal és gyengédséggel mint Beniczkyné a maga hercegnőivel és Herceg Ferencz a nemes urakkal.
Húsvétra egy elbeszéléskötetet adott ki Halis István. Kétszáz oldalon hat elbeszélést közöl, köztük egy történelmi tárgyút.
Halis István "Színes mozaikok Kanizsa történeté"-ből című könyvét ismerem. Ebben a könyvben az író erős történelmi érzésről, írói képességről és városunk történetének alapos ismeréséről tesz bizonyságot. Valószínű, hogy ezt a könyvet olvasta Ms. Bg. úr is, ki egyenesen meginterpellálta Halis Istvánt, hogy miért nem írja meg Kanizsa rendszeres történetét, mikor bír minden képességgel, mely ehhez a munkához megkívántatik. Halis István akkor hivatkozott Maecenasra és Máninger Ferencre és azt válaszolta, hogy Ms. Bg. eszméje ő benne előbb megérlelődött, de annak kiviteléhez nincsen pénze. Ebbe belenyugodott Ms. Bg.es nem bolygatta tovább Kanizsa történetének kérdését és megnyugodott Halis István is. Lemondott szép tervéről és a rendelkezésére álló anyagból, a kopott pergamentekből és személyes emlékeiből csak itt-ott, alkalomadtán hoz nyilvánosságra egyet-mást, mindig érdekes és tanulságos részleteket.
Az új kötet is hoz valamit Kanizsa történetéből, egy elbeszélést "Az élet vize" címen. Ez a kötet legértékesebb fejezete. Meséje sovány és jelentéktelen, éppen csak azért készült, hogy pótolja a régi írások hiányait. Az iskolaépítésnél kerültek napvilágra és Halis István birtokába az elbeszélés alapját képező adatok. A kanizsai franciskánus zárda titkairól szólnak és az író élénk fantáziája a hiányos adatok alapján megírta, miképp foglalkoztak a szentatyák alkímiával és tisztán megvilágítja a 18. század első felének gondolkodásmódját, eszmevilágát és erkölcsi felfogását. Az elbeszélésben találkozunk ismerős alakokkal is, szerepelnek benne a Buneumok(?) dédapái sőt az írónak valamelyik őse is: Halis Gáspár. - Az elbeszélés adatai értékesek azoknak feldolgozása pedig egyszerű, érdekes és vonzó.
A kötet másik öt elbeszélése nem történelmi tárgyú, azonban érdekesség és költői felfogás tekintetében egyik sem marad az "Élet vize" című mögött. Mindegyikben egy gazdag kedélyű ember nyilatkozik meg és szórakoztatja az olvasót érdekes mesékkel és azoknak gyönyörködtető előadásával. A többiek közül kiemelem a "Kakuk" című elbeszélését, mely elégikus hangulatával megkapó egyszerűséggel adja elő az író ifjúkori emlékeit. Az "Amíg tündérek járnak közöttünk" című elbeszélésnek a tendenciája nemes és igaz.
A könyvről általában annyit mondhatok még, hogy a tárcaíró Halis ebben sem tagadta meg magát. Szenzitív kedélye, derült gondolkodásmódja és elbeszélő képessége ebben is élénken megnyilatkozik. Stílusa világos és mindenek felett magyaros. A könyv ára 2 korona.
N
Könyvtáraink.
A múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége "Magyar Minerva" cím alatt értékes könyvet adott ki. E gyűjteményben fel vannak sorolva az országos gyűjteményeken és az állami támogatásban részesülő nyilvános jellegű múzeumokon a különböző egyházi és világi hatóságok, iskolák, társulatok és egyéb testületek által fenntartott könyvtárak.
Különös figyelemmel voltak az iskolai gyűjteményekre, melyek az ország igen sok helyén egyedüli forrásai az ismeretek terjesztésének. - A könyv Nagykanizsáról ekképp számol be:
A felső kereskedelmi iskola könyvtára 1894-ben keletkezett. Állománya 1348 kötet, egy szobában elhelyezve. Betűrendes nyomatott katalógusa van. Évi javadalmazása 200 korona, melyet az iskolát fenntartó nagykanizsai izr. hitközségtől kap. 1900. évi gyarapodása 72 kötet és két térkép. Könyvtárnok Halász Jenő. (Villányi Henrik A nagykanizsai izr. hitközség tanintézeteinek története, Nagykanizsa, 1891. - A nagykanizsai polgári és felső kereskedelmi iskola tanári könyvtárának jegyzéke. Nagykanizsa, 1901. - A nagykanizsai polgári és felső kereskedelmi iskola tanári könyvtártnak jegyzéke, Nagykanizsa 1900.)
A Casinó könyvtára. 1868-ban keletkezett. - Állománya 2805 kötet, egy teremben elhelyezve. Leltára és nyomott katalógusa van. Kikölcsönzés van a tagok számára. (A nagykanizsai Casinó könyvjegyzéke. Nagykanizsa, 1899.)
A kegyes tanítórend házi könyvtára. 1765-ben keletkezett. Állománya 3000 kötet, 20 kézirat, több régi térkép és metszet, egy teremben elhelyezve. Van szaklajstroma és cédula-katalógusa. A ház tagjai számára mindig nyitva áll. A rend tagjainak a könyvtár más helyekre is küld használatra könyveket. Könyvtárnok: dr. Perényi József.
A községi katholikus főgymnásium gyűjteményei: a) Könyvtár. 1765-ben keletkezett, midőn gróf Batthyány Lajos nádor az intézetet megalapította. Nagyobb adománnyal Kottek Nándor gyarapította, ki 1870-től három éven keresztül 300 kötetet ajándékozott az intézetnek. Állománya 3059 kötet, egy szobában elhelyezve. Van szerzeményi naplója és szaklajstroma. Évi javadalmazása 289 kor., melyet a város pénztárából kap. Könyvtárnok: Nyilassy Károly tanár. b) Régiség-gyűjtemény. Az intézettel egyidejűleg keletkezett. Állománya 1928 drb. régiség a könyvtárszobában elhelyezve. Szerzeményi naplója van. A gyűjtemény őre: Kalcsok Leo tanár. c) Természetrajzi gyűjtemény. A gymnázium kegyura Batthyány Fülöp herceg, 1850-ben 300 drb. ásvánnyal vetette meg alapját, ettől kezdve a város gyarapította. Állománya 2642 állat, 1193 növény és 637 ásvány szekrényekben elhelyezve. Van szerzeményi naplója és szaklajstroma. A közönség a felügyelő tanár jelenlétében megtekintheti. - A gyűjtemény őre: Vándor József. (Pachinger Alajos, A nagykanizsai kath. főgymnazium története. Az 1885-96. évi értesítőben.)
A Szent-Ferenc-rend kolostorának könyvtára. 1690-ben keletkezett. Állománya 4710 kötet, köztük egy ősnyomtatvány, egy teremben elhelyezve. Szaklajstroma van. Könyvtárnok: Görög Ince házfőnök. (Halis István, A Szt. Ferencrend kanizsai zárdaja. Nagykanizsa, 1899.)
Nincsenek felemlítve a Polgári Egylet és Társas-Kör könyvtárai, melyek szintén szép könyvállománnyal bírnak.
IRODALOM
Az ősmagyarok nyomai.
Történetünk néhány rejtélyének magyarázata.
Írta Halis István. 1902.
A karácsonyi könyvpiacnak megadózott Halis István, Nagykanizsa szorgalmas, nagy tudású és tehetséges írója is. Könyvét azonban nem a karácsonyi ajándékozók és megajándékozottaknak szánta; ezúttal nem szépirodalmi dolgozatok kerültek ki tolla alól. Visszatért a történelmi kutatások terére, ahol már alkotott a komoly tudás szempontjából is dicséreteset és hasznosat. "Az ősmagyarok nyomai" is történeti munka, mely egynéhány magyar régiség magyarázatával és a magyarok eredetének kérdésével foglalkozik alapos készültséggel, sok szeretettel és a merészségig menő meglepő eredetiséggel. A munka nagy anyagot ölel fel, melyet azonban aránytalan kicsiny terjedelménél fogva csak nagyon külterjesen dolgoz fel. De e skizzelő eljárásért nem Halis Istvánt, hanem olvasóközönségünket éri a vád, amelynek irodalompártolásában nagyobb munka erejéig nem lehet bízni.
Az író kutatásai egymással összefüggő, azonban a tárgyalás folyamán egymástól mégis szétválasztható három főkérdés körül csoportosulnak. Az első a Konstantin császár által említett Gilas és Karchas szavak, a második az Attila kincsei neve alatt ismert leletek, a harmadik pedig a magyarok eredetének kérdése. Mind a három kérdéshez új megfejtéssel szolgál az író s bár az ő eredményei merészek és a rövid munka folyamán nem eléggé indokoltak is, mégis elég tudományos komolysággal és megbízható logikával vannak levonva a gondosan összegyűjtött anyagból és megérdemlik, hogy szélesebb körökben figyelmet keltsenek.
A Gilas és Karchas szavak szellemes magyarázata és Attila kincseinek gondos tanulmányozása mindenesetre nagy dicséretére válnak az írónak, ő azonban művében a magyarok eredetére vonatkozó fejtegetéseinek tulajdonítja a legnagyobb fontosságot, amit azok megkapó eredetiségüknél fogva meg is érdemelnek. Szerző merészen átvág a megoldatlan kérdések tengerén, mely egy közelebbi korból tárul elénk s a magyarok eredetének a tudomány által eddig nem kutatott őstörténetére igyekszik világot vetni. Hogy ehhez mennyi önbizalom és eredetiség kell, azt felesleges magyarázni.
A Tigris és Eufrates folyamok közében véghezvitt ásatások alkalmával felszínre került emlékek feliratainak nyomán indul el szerző és arra az eredményre jut, hogy Dél-Ázsiában, Pamir táján történt a Scyta népfaj kiválása és innen származtak el az ősök, a ma már sejtett későbbi hazákba. Az író e nézetének - mint mondtuk - nagy fontosságot tulajdonít és konkrét indítványt tesz, hogy ez irányban kutassanak.
Halis István nézetéhez csupán beavatottabb ember szólhatna hozzá és kívánatos, hogy akadjon is ilyen, aki hozzászól. Azonban e hipotézis magának az írónak előadásában sem bír a megdönthetetlenség jellegével, egyrészt a bizonyító anyag hiánya miatt, másrészt pedig az író feltűnő subjectiv módszere folytán.
Következtetéseit nem alapítja új adatokra, hanem csupán a meglevő anyagra. Ezekből sem tár elénk annyit, hogy meggyőzhetne bennünket, de munkájának van mégis értéke. A művelődés történet bizonyítja, hogy a nagy felfedezések sohasem alapultak szigorú bizonyossággal felállított praemissákon, a gondolkozás ez esetekben mindig lyukas volt s nagy szerepet játszott azokban a sejtelem. Így fedezte fel Kolumbus Amerikát, Newton a nehézkedés törvényét és Herwey a vérkeringés tanát. Talán Halis Istvánnak is igaza van.
N. S