Szabadságon. Halis István v. tanácsos hétfőn 3 heti szabadságra megy. Helyettese Perger v. aljegyző.
Fehér nap.
A városháza palotájára ma ki lehetne tűzni a fehér lobogót, a teljes béke szimbólumát. Mert egy tyúklopás nem sok, de annyi híre sincs ma a rendőrségnek. Csendes, békés város ez a mienk, a legszenzációsabb esemény is idillszámba mehet itt Az emberek felkelnek jókor reggel, elmennek a hivatalba, a boltba, a műhelybe, kit hová szólít a mestersége, éjjeli 11- re pedig oly üres a város, mint a vasmunkássegédek segélypénztára. Ez az élet a vidékén. Így alakulnak a napok, a hetek, hónapok és mikor év évre tolul és eltelik száz esztendő, a jövendő egy Halis Istvánja csupa ily változatlan napok kicsiségeiből meg fogja írni Nagykanizsa város történetét. Mi így csináljuk a történelmet. A Japánok rakásra halnak Mandzsúriában, az oroszok uralkodókat explodálnak, Amerikában békekövetek tárgyalnak és a német császár egy újabb beszédet mond. A török szultán megmenekül, az angol király divatot csinál, Gorkij Maxim jobban érzi magát. Prielle Kornélia szanatóriumba vonult. Ez világtörténelem, irodalomtörténet és művelődéstörténet. És miből alakul Kanizsa törtenete? Deák Péter főkapitány csendőrséget akar, egy építésügyi szabályrendelet várja a jóváhagyást, Franzék az ítéletet, a pótkávégyár a képviselők döntését. Ez talán minden. Ami ezt kitölti, az egy végtelen semmi, szép fehér zászló a rendőrség kapujában.
Jó élet van a vidéken, csendes, békés, megállapodott. Ha az az 500-on felül levő halott nem zsenírozna bennünket, melyet január óta az anyakönyvi hivatalban bejegyeztek, talán mondhatnók, hogy "ez az a hely, hol korán kelnek, korán feküsznek az emberek, tisztelik apjukat, anyjukat és hosszú életűek e földön."