A zalai múzeum felállítása
Városi könyvtár és múzeum - A múzeum alapját képező tárgyak bocsátassanak közszemlére - A zalai közönség muzeális becsű tárgyaival is járuljon hozzá a zalai múzeum megalapításához
Nagykanizsa, július 2.
A megvalósulásra váró sok nagykanizsai probléma között mindenesetre nem utolsó a nagykanizsai, illetve zalai múzeum ügye, amelyet eddig Halis István városi tanácsnok és lapunk tartott állandóan napirenden és melynek megfelelő felállítását eddig a város nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyai késleltették. Addig is azonban, amíg a nagykanizsai, illetve zalai múzeum ügye megfelelő megoldást nem talál, fontos lenne muzeális, historikus és kulturális szempontból azoknak a tárgyaknak közszemlére bocsájtása, amelyeket eddig sikerült a múzeum céljaira összegyűjteni és amit nagylelkű családok adományoztak erre a célra.
Nemrégen megnéztük a leendő nagykanizsai múzeum alapját képező értékes tárgyakat, melyek arra várnak, hogy megfelelőleg rendeztessenek, osztályoztassanak és közszemlére tétessenek. Így többek között a nagykanizsai testőrök 1849-i Szűzmáriás zászlaja, a legutolsó városbíró széke, régi rézmetszetek a nagykanizsai várról és Nagykanizsa múltjából, régi céhládák különböző okmányokkal, céhmesteri mesterművek, agyagból készült céhmesteri kancsó, amelyet a vésés szerint Horváth József 1800. dec. 15-én készített, majd a török korból való kardok, handzsárok, pisztolyok és ágyúgolyók, őrlésre használt kődarabok, miket a régi vár helyén találtak. Egy 1695-től használt feszület, melyre a városbírák letették az esküt. Van egy nagyon gazdag éremgyűjtemény, mely az Árpádkortól kezdve tartalmazza a magyar pénzérmeket, idegen pénznemeket stb.
A szervezés alatt levő városi könyvtárban pedig ott van a sok régi kötet Nagykanizsa múltjára, történelmére és egész Zalára vonatkozólag.
Tekintettel, hogy a különböző művekben gazdag városi könyvtár most van rendezés alatt és ősszel nyitják meg a nagyközönség számára, a múzeumi tárgyak pedig a mostani gimnáziumnak ugyanabban az épületrészében vannak elhelyezve, ahol a városi könyvtár, a múzeum kérdését a könyvtárral egyidejűleg lehetne megoldani. A múzeumi tárgyakat magában foglaló két terem használtassék fel a kezdő múzeum céljaira. Rendezzék és osztályozzák a tárgyakat és a városi könyvtárral egyidejűleg nyissák meg a két múzeumi termet a nagyközönség számára.
A nagy múzeum számára az anyagalap megvan és meg vagyunk róla győződve, hogy Zala régi családjai, akiknek muzeális értékű tárgyai és okmányai vannak szívesen fogják régi, nevezett és történelmi beccsel bíró dolgaikat erre a célra rendelkezésre bocsájtani, annál is inkább, mivel az adományozó neve is fel lesz tüntetve a kiállításra kerülő muzeális darab és így lassan, fokozatosan egy napon mégis csak fel lesz állítható a zalai nagy múzeum - Nagykanizsán.
Több száz éves csontvázak kerültek napvilágra Kiskanizsán
A Szent Flórián téren évszázados sírokat bontottak fel - Vagy török harcosok vagy horvát martalóc bandák csontjai - Muzeális értékük nincs - Egy golyó az egész dokumentum, ami halálukat némileg megindokolja
Nagykanizsa, október 19.
A múlt hét péntekjén a kiskanizsai csendőrség telefonon értesítette a rendőrkapitányságot, hogy a Szent Flórián tér 16. szám alatti házas telken a gyermekek egy homokbányában játszadozás közben embercsontokat kapartak ki. A rendőrségről a telefon-hír vétele után kiszállottak a helyszínére dr. Fodor Aladár városi tiszti orvossal együtt és megkezdték a csontok ügyében a vizsgálatot. Mindenekelőtt tisztázódott az a rémhír, mely az egyszerű nép közölt elterjedt, hogy a csontok nem régi eredetűek lennének és hogy valamely nagyobb bűntény áldozatainak porladó tetemeire akadtak rá.
A gyermekek által kivájt helyen még tovább ásatott a kiszállott bizottság, melynek eredménye érdekes leleteket adott. Kiástak három sírt, melyekben három férfi tetem csontjait találták meg, mintegy 40 centiméterre a föld színétől. A férficsontok; két férfié fejjel nyugatnak, háton fektetve feküdt, míg egyik hason fektetve szintén nyugatnak feküdt a sírban. A kiásásnál mindenekelőtt nagyon vigyáztak arra, hogy a csontok mellől semmi el ne vesszen, mégis a leggondosabb kutatás ellenére sem sikerült semmi olyan nyomot találni, hogy milyen körülmények között kerültek a hullák a földbe. A csontok mellett egyetlen gombot, vagy ruha porladványt nem találtak, amiből következtetni lehetne a porladó emberek fajtájára.
Másnap, szombaton a bizottság ismét kiszállott és ezúttal részt vett a kutatásokban Halis István ny. városi tanácsnok archeológus akik most már a Flórián tér 16. számú házastelek kertjében kezdtek kutatni. Az eddig talált három sírhalommal egyvonalban merőleges árkot ásattak a kihívott tűzoltókkal és ennek folyamán újabb sírt fedeztek fel. Egyet, melyet sikerült olyan óvatosan kibontani, hogy a benne levő tetem teljes csontrendszere épen került napvilágra. Körülbelül 175 centiméter hosszú, fejlett izomzatú, harminc év körüli férfi csontváza volt. A sírban hanyatt fektetve feküdt, kezei a gyomron összetéve voltak és a feje kissé vissza volt hajtva. Ez az abnormis állás onnan eredhetett, hogy a sírt kisebbre ásták, mint a test hosszúsága és így a gödörbe tett és még teljesen meg nem merevedett nyak csigolyái előre görbültek és így maradtak.
Emellett a csontváz mellett, éppúgy mint a korábban találtak mellett, szintén nem találtak semmit. Sem ruha, ruha-maradványok, sem hajfoszlány, sem koporsó, vagy fakorhadvány nyomait nem találták meg. A kézfejek elhelyezési irányában a tűzoltó kapargatni kezdett és eközben talált rá az első tárgyra, amiből valamire lehetett következtetni. A csontváz gyomra tájékán egy ólomgolyót fedezett fel, mely azt látszik igazolni, hogy a csontváz katona teteme, aki golyótól találva esett el.
A holttestek állásából, a sírok egy sorban való állásából való elhelyezéséből és az egyetlen leletből, a golyóból, azt állapította meg a bizottság. hogy a hely régi temető volt. Ezt a feltevést alátámasztja különben az a tény is, hogy a kiásott régi sírok alatt körülbelül harminc-negyven centiméterre újabb, de már teljesen elkorhadt csontokat, csontváz körvonalakat találtak.
Hozzávetőlegesen 500-600 évesre teszik a sírokat, melyeket a meglehetősen ép csontvázak alatt találtak. Tehát nincs kizárva, hogy ebből az 500-600 éves régi sírból a török háborúk idején újra temetőket csináltak. Ebből a következtetésből kiindulva az sem lehetetlen, hogy a talált négy sír-lelet 1690-ből, tehát abból az időből származik, mikor a Kanizsai-várat a törököktől visszafoglalták a csapatok. Az akkori idők elkeseredett háborúinak idején a naponta elesetteket ide temették egymás mellé a régi temetőbe. Tehát az kétségtelen, hogy katonatemető volt akár a várvédők, akár a várostromlók halottainak számára. A vártól való távolsága a temetőnek és a golyó-lelet, ezt az utóbbi feltevést látszik igazolni.
Ugyancsak szombaton kiszállott a felfedezett sírokhoz Sótonyi István, a nagykanizsai múzeum őre, piarista tanár, akit közben értesítettek. Sótonyi tanár a csontokat végigvizsgálta és a bizottság véleményét fogadta el, de kérdésünkre kijelentette, hogy ezek nagy részben feltevések és csak akkor tudnák teljes bizonyossággal a csontok eredetét megállapítani, ha az orvosok pontosan meg tudnák állapítani, hogy milyen régi tetemek porladnak itt. Egyébként - mondotta - nem valószínűtlen az sem, hogy a csontmaradványok 1848-ból származnak. Abból az időből, amikor Jellachich horvát felkelő vezér csúfos visszavonulása közben a Kiskanizsán átvonuló martalóc bandákból sokat elpusztítottak a kiskanizsaiak. Akkoriban oly nagy gyűlölet uralkodott a lakosság lelkében a horvát bandák iránt, hogy mikor egy a kezük közé került, akkor azt teljesen pőrére vetkőztették és megfojtva dobták a sírba. Innen lehetne megmagyarázni azt, hogy semmi ruha maradványt vagy egyetlen ruha gombot nem találtak mellettük, aminek feltétlenül kellene lenni, ha háborús hősöket hantoltak volna el.
Egyébként arra a kérdésünkre, hogy a csontváz leletek muzeális értékekkel bírnak-e, Sótonyi tanár kijelentette, hogy azoknak semmi értékük nincs és így nem is helyezik el azokat a múzeumban. Nincs értékük, mondotta, mert semmit nem találtak mellettük, amiből lehelne következtetni kilétükre, így hát nincs semmi becsértékük tudományos szempontból sem.
Ezek után a csontokat újra elhantolják és békén hagyják pihenni azokat, akár török hősök, akár horvát martalóc bandák tetemei
A modern Hamlet pedig a Flórián téri kertben elfilozofálgathat élet és halál felett. Eszébe juthat, hogy az ember küzdelemteljes élete után még az sem biztos, hogy valamikor nem kerül a porladó csontja kíváncsi kezekbe, akik arról vitatkoznak, hogy megéri-e a múzeumban azt a bizonyos üvegsírt, amibe az értékesebb leleteket szokták helyezni.